A HOGYAN UGYANOLYAN FONTOS, MINT A HOVÁ

A PÉNZ BESZÉL BLOG
Szerző: Guruló hordó
2019.09.04.

Jelenlegi gazdasági modellünk nem fenntartható. S bár átalakítása gőzerővel zajlik, ennek még nincs látható, érezhető hatása rövidtávon, ami frusztrációt és türelmetlenséget vált ki a közvéleményből. Eközben a gazdasági szereplők többsége azzal a dilemmával szembesül, hogy már meglévő infrastruktúrákat, általánosan elterjedt technológiákat kell lecserélnie, miközben a mai igényeket is ki kell szolgálnia.

Hihetetlen előrelépés, hogy széles egyetértés alakult ki abban, hogy a környezetvédelemnek sokkal hangsúlyosabbnak kell lennie a jövőben. A párizsi egyezményt 179 ország ratifikálta, Greta Thunbergről mindenki hallott, az EU pedig karbonsemlegességet szeretne 2050-re. Az energiapiaci kérdések iránt még távolról sem érdeklődők is tudják, hogy a fosszilis energiaforrások használata túlságosan megnövelte a szén-dioxid kibocsátást, ami miatt felgyorsult a klímaváltozás.

Bár a közvélemény fejében keverednek a globális felmelegedés káros következményei és a nem megfelelő hulladékkezelés miatti szeméthegyek problémái, a lényeget mindenki látja: a jelenlegi gazdasági modellünk nem fenntartható. Túl pazarlón bánunk erőforrásainkkal, beleértve az energiaforrásokat, amire csak ráerősít a „fogyasztó az első” koncepció, ami egészen partikuláris igényeket vagy kényelmi szempontokat is hajlandó kielégíteni, ha megfizetik, tekintet nélkül annak társadalmi szintű hasznosságára. Szabályozóink pedig azoknak a politikusoknak a foglyai, akiket gúzsba köt a gazdasági lobbi és a szavazóbázis megtartása.

Mivel a klímaváltozás ellen csak globálisan lehet küzdeni, a nemzetközi összefogás sikeréhez, kis túlzással ugyanazt kell gondolnia a világ összes állampolgárának – pontosabban szavazójának – és döntéshozójának a környezetvédelemről. Ez az egyetlen módja annak, hogy elkerüljük a közgazdaságtan egyik jól ismert problémáját és nem, hogy ne érje meg potyautazni, hanem ne is lehessen. Ellenkező esetben ugyanis mindig lesz olyan ország, amelyik nem tartja be az egyezményeket és lelassítja a gazdasági átmenetet.

Emiatt jól érthető, leegyszerűsített üzenetekre van szükség, amikkel tömegek széles köre tud, akár szakmai háttér nélkül is azonosulni. Ha megkérdeznénk az utca emberét, hogy mit kellene tennünk egy zöldebb jövő érdekében, szerintem már ma elég nagy arányban jól tudná a válaszokat: esőerdők irtása rossz, szénerőmű rossz, megújuló energia jó, kevesebb húsfogyasztás jó, belső égésű motor rossz, elektromos autó jó, kevesebb műanyag szemét jó. A leckét tehát már fel tudjuk mondani, azonban kevés szó esik arról, nem véletlenül, hogy a kérdés ennél azért egy kicsit bonyolultabb.

Egyelőre még általános, univerzális megoldásokat keresünk, támogatunk, miközben az egyes országok, de az egyes emberek számára is nagyon különbözőek a kiinduló adottságok. Az eltérő jövedelemhelyzetek, fejlődési szintek, kulturális hátterek és földrajzi adottságok miatt egy igazi lehetetlen küldetés ugyanazt a receptet bevetni mindenhol és képmutatás ugyanazt elvárni a különböző országoktól. Ez nem felmentés akar lenni, pont ellenkezőleg. Azt gondolom, hogy mindenhol meg kell találni a testre szabott, helyi megoldásokat a fenntartható CO2 kibocsátáscsökkentésre, ami nagyon más lesz az Egyesült Államokban, Magyarországon és Indonéziában...

ITT OLVASHATÓ