Szerző: DOMSCHITZ TAMÁS
2019.08.25.
- De hogyan tudnánk ezt megtenni? Milyen formában kellene átalakítani úgy a társadalmunkat, hogy az elviselhető legyen az embereknek? Ha ezekre a kérdésekre keressük a választ, akkor érdemes megvizsgálni Kuba "különleges időszakát" a kilencvenes évek első felében.
- A karibi ország a Szovjetunió megszűnése után hirtelen arra kényszerült, hogy nagy mennyiségű olaj nélkül működjön, így olyan radikális, zöld fordulatot hajtott végre Castro diktatúrája, aminek a hatását ma is érezni az országban. A kubai válságkezelés tanulságos lehet a jelenkori, karbonsemlegességre törekvő demokratikus országok számára is.
Az 1990-es évek elején a kubai importnak közel a háromnegyede a Szovjetunióból valamelyik régiójából származott, elsősorban a mai Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán területéről. A legfontosabb behozatali cikk a kőolaj volt. Voltak évek, amikor több olajat küldtek az országba annál, mint amennyit végül Kuba felhasznált, átlagosan évi 10 millió tonna olajról volt szó. Cserébe Kuba csak kevésbé értékes nyersanyagokat tudott exportálni, jellemzően cukrot, citrusféléket, dohányt és nikkelt. A nyolcvanas évek végére a kubai gazdaság teljesen a szovjetektől függött, a közép-amerikai ország gazdaságát a kommunista szövetségestől érkező, a világpiaci ár alatt megvásárolt üzemanyag hajtotta.
EGÉSZEN A SZOVJETUNIÓ 1989-BEN KEZDŐDŐ, MAJD A TAGORSZÁGOK 1991-ES SZÉTVÁLÁSÁVAL BEFEJEZŐDŐ ÖSSZEOMLÁSÁIG, AMIKOR A TÖRTÉNELEM HIRTELEN ELVÁGTA AZ OLAJCSAPOT.
Az olajimport 90 százaléka eltűnt. A benzin a kubai emberek számára gyakorlatilag egyik napról a másikra elérhetetlenné vált, és a fejlett, iparosított, kőolajszármazékokon alapuló mezőgazdasági termelés óriási bajba került...
Az 1990-es évek elején a kubai importnak közel a háromnegyede a Szovjetunióból valamelyik régiójából származott, elsősorban a mai Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán területéről. A legfontosabb behozatali cikk a kőolaj volt. Voltak évek, amikor több olajat küldtek az országba annál, mint amennyit végül Kuba felhasznált, átlagosan évi 10 millió tonna olajról volt szó. Cserébe Kuba csak kevésbé értékes nyersanyagokat tudott exportálni, jellemzően cukrot, citrusféléket, dohányt és nikkelt. A nyolcvanas évek végére a kubai gazdaság teljesen a szovjetektől függött, a közép-amerikai ország gazdaságát a kommunista szövetségestől érkező, a világpiaci ár alatt megvásárolt üzemanyag hajtotta.
EGÉSZEN A SZOVJETUNIÓ 1989-BEN KEZDŐDŐ, MAJD A TAGORSZÁGOK 1991-ES SZÉTVÁLÁSÁVAL BEFEJEZŐDŐ ÖSSZEOMLÁSÁIG, AMIKOR A TÖRTÉNELEM HIRTELEN ELVÁGTA AZ OLAJCSAPOT.
Az olajimport 90 százaléka eltűnt. A benzin a kubai emberek számára gyakorlatilag egyik napról a másikra elérhetetlenné vált, és a fejlett, iparosított, kőolajszármazékokon alapuló mezőgazdasági termelés óriási bajba került...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.