UNGVÁRY RUDOLF: ORBÁN IS A RÉGI FASISZTÁK KLÓNJA, CSAK NEM TUD RÓLA

24.HU
Szerző: JANKOVICS MÁRTON
2019.08.23.

A jelenlegi rendszer aljasabb, mint a nyilasuralom volt – véli a provokatív állításoktól sosem visszariadó Ungváry Rudolf, aki szomorúan veszi tudomásul, hogy egyedül maradt véleményével. Pedig szerinte nyilvánvaló, hogy a tömegdemokrácia szükségszerűen fordul át egy idő után diktatúrába, csak manapság a fasizmus is demokráciának álcázza magát. Balatoni nyaraló című új könyvében egy badacsonyi ház viharos történetén keresztül mutatja be az elmúlt 150 év borzalmait. De vajon feledtet-e minden szörnyűséget egy csodálatos naplemente? És miért nem ült le mostanában fideszessel beszélgetni? Interjú.

Szokott még kurvaanyázni, mikor úgy érzi, kétségbe vonják a magyarságát?

Ha kell, megteszem. Van olyan helyzet, amikor világosan ki kell fejezni valamit; akkor nem a modor számít, hanem az, amivel szembekerülök.

Mivel kerültünk szembe?

Egy olyan rendszerrel, amelynek aljassága felülmúlja az egykori nyilasuralmat is. Az legalább nyílt volt. Ez a rendszer azonban a demokrácia álarcát ölti fel, és ettől úgy tűnik a mainstream képviselőinek, hogy „sérültek a demokrácia törvényei”. Sérültek a fenét, nincsenek! Ami van, az csak a látszat. És vannak olyan körülmények, amikor ezt egyértelműen ki kell mondani.

Egy elemzésben nem kurvaanyázok, de ha emberek előtt állok, ahol röviden és velősen kell fogalmazni, akkor indokoltnak tartom.

Függetlenül attól, hogy sajnos a nyelvhasználat miatt látszólag azokkal kerülök egy táborba, akik teljesen más okból ragadtatják magukat ilyesmire. De ezt a keresztet vállalnom kell.

A nyilas rémuralom a Balatoni nyaralóban is előkerül, ahogy a kommunista időszak is. Mégsem éreztem indulatot a könyvben, inkább derűs szemlélődés és fanyar irónia jellemzi, miközben tételesen bemutatja, hogy a 20. század őrülete hogyan tört derékba sorsokat. Miért?

A retorika teljesen más műfaj, mint a szépirodalom, mindkettőt lehet színvonalasan művelni. Az egyik pillanatban – sajnos – őrjöngök, a rá következő pillanatban pedig igyekszem nagyon megértő lenni. Nehezen uralkodom magamon, hajt a vérem, másrészt a helyzet és a műfaj szabja meg, milyen eszközökkel élek. Annak különösen örülök, hogy ez a regény nem csúszik el énem másik irányába. Ez csodálatos dolog, mert azt jelenti, hogy még ép vagyok.

A könyvben felbukkan a Balaton híres festője, Egry József is, aki a legnagyobb kataklizmáról is meg tudott feledkezni, ha megpillantott egy szép naplementét. Ön is így van ezzel?

Ehhez nem kell balatoni naplemente. Elég, ha Székesfehérváron leszállok a piros, alacsony platójú vonatról, és kerékpárral elindulok ebben a teljesen jelentéktelen, hatodrangú, közép-kelet-európai, szürke, kies tájban a Balaton felé. Az, ami a Sárszentlőrincen, Nádasdladányon átvezető harmadrendű országúton haladva körbevesz, másodpercek alatt feledteti velem mindazt, ami előtte felgyűlt bennem...

ITT OLVASHATÓ