Szerző: URFI PÉTER
2019.08.09.
A Városházának háttal, egyedül tartotta a papírlapot, de mellette állt 7-8 hasonló korú, lelkes társa. Először gyanakvással fogadták a kérdésemet, aztán felengedtek, és elkezdték magyarázni, hogy bár ez nekem mint külföldinek bizonyára furcsa, ez itt egy tüntetés. Aztán odahívtak egy középkorú nőt, az egyik kizárt képviselőjelöltet, aki elmondta: a srácok azért tüntetnek az út szélén, hogy ő és a hozzá hasonló függetlenek egyáltalán elindulhassanak az önkormányzati választáson.
A fiú nem azért szorongatta azt a papírlapot, mert úgy döntött, ezt a visszafogott módját választja a véleménynyilvánításnak, hanem mert neki és a város több pontján látott hasonló kis csoportoknak nincs más választása. A tömegtüntetések engedélyezése a hatóságok kénye-kedvétől függ, és engedély hiányában még a némán tiltakozó, párfős csoportokat is elviszik a rendőrök. A feliratos táblák és lapok szigorúan egyszemélyes szorongatása maradt a köztéri véleménynyilvánítás egyetlen szabadon elérhető formája. Érdemes megnézni a Moscow Times videóját, amelyben összevágják a klímaváltozás ellen tüntető fiatalok képeit a világ nagyvárosaiból, ahogy énekelnek, felvonulnak és a földre fekszenek, majd következik a Mindeközben Moszkvában felirat és az egy darab klímatüntető, akit a járókelők koldusnak néznek, mert minden pénteken egyedül áll egy szökőkút előtt a kartonlapjával.
Ebből a magányból és némaságból kiindulva talán meg lehet érteni, hogyan lett egy senkit nem érdeklő önkormányzati választásból tömegmozgalom és olyan karhatalmi erőszak, amelyre az egész világ felkapta a fejét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.