Szerző: Határátkelő / Erika
2019.08.01.
Negyven fölött, tönkrement házassággal, minimális holmival nekivágni a határátkelésnek nem akármilyen kihívás és nem kis bátorságot feltételez. Erika életét ráadásul különféle betegségek is nehezítették, mostanra úgy tűnik, mégis révbe ért.
„Én 2011-ben döntöttem úgy, hogy munkát vállalok Németországban. 43 évesen, egy tönkrement házasságból kilépve fogtam az utazótáskámat és beültem egy buszba.
Az kivitt egy családhoz, ahol idősgondozóként kezdtem el dolgozni. Nyolc hónapig segítettem egy idős néninek a háztartásban, aztán egyszer csak rádöbbentem, hogy itt nem vagyok biztosítva, mert nincs bejelentett állásom.
Nem kis sajnálattal ugyan, de felmondtam a családnál és nekivágtam a nagy Németországban munkát keresni. Immenstadt volt a célom, mert itt voltak barátaim.
Az első sokk
Az ő segítségükkel pár napos keresgélés után sikerült egy szállodában takarítóként elhelyezkednem. Kaptam személyzeti szállást is.
Aztán jött az első sokk, egy igen veszélyes betegség ledöntött a lábamról, aminek kórházi kezelés lett a vége, így három hétig nem tudtam dolgozni.
Amikor visszamentem, a főnök a harmadik munkanapomon közölte velem, hogy nem kell tovább dolgoznom, ki vagyok rúgva. Maradhattam még a személyzeti szálláson 2 hétig, de nagyon el voltam keseredve.
Aztán a harmadik napon találtam egy hirdetést, egy szállodába kerestek takarítót azonnali kezdéssel. A hely ott volt, nem messze tőlem. Felhívtam őket, megbeszéltem egy azonnali találkozót.
Mondtam nekik, hogy akár már hétfőn tudok kezdeni, de mindenképpen kell szállás is. Belementek. Leszámoltam az előző munkahelyemen és átmentem az új helyre, ahol két évig dolgoztam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.