Szerző: KAPELNER ZSOLT
2019.08.01.
A magyar miniszterelnök idei tusványosi beszédében ismét össze-visszabeszélt. Ennek a viszonylag apatikusra és elvontra sikerült, öregurasan elnyújtott Facebook-bejegyzésre emlékeztető gondolatmenetnek nem is lenne értelme különösebb figyelmet szentelni – elvégre most még a politikai ellenfelek nyílt megfenyegetése is nagyrészt elmaradt –, ha az előadás idén nem emelkedett volna sajátosan filozófiai magasságokba.
Ebben a szedett-vetett beszédben a kormányfő ugyanis felvázol egy bizonyos elképzelést, amelyet hunyorítva akár egy telivér politikafilozófiai nézetnek is nevezhetnénk – egy elképzelést arról, hogy a társadalomnak miként kellene kinéznie, az őt alkotó és fenntartó intézményeknek mi a funkciója és mikor működnek jól.
Ez az elképzelés pedig figyelemre érdemes.
Nem azért, mintha ez Orbán Viktor személyes meggyőződése volna – nem hiszem, hogy efféle opportunistáknak vannak ilyen meggyőződései – hanem mert ez a kép sokak számára talán elfogadhatónak, mi több, egyenesen vonzónak tűnhet. Érdemes megértenünk, hogy miért tűnhet vonzónak, mi vele a baj és mit állíthatunk a helyébe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.