TGM: ZSIDÓKAT JOBBRA ÁT

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2019.08.22.

Akármilyen higgadtan és körültekintően ír az ember, ha szóba hozza a zsidókérdést, a közönség a szokásos szenvedély- és indulatformulákkal fog válaszolni, fölújulnak az ősidők óta rögzött-beidegzett patológiák, előítéletek, hagyománytöredékek. Ezen nem lehet segíteni.

Eltűnődtem rajta, hogy komolyabb formában szemügyre veszem a legújabb idevágó klisét – „a baloldali antiszemitizmusét” – , amelyhez nagyon is érdekes történelmi problémák kapcsolódnak, s ennek keretében hoztam volna szóba a neokohn.hu jelenséget, hiszen ez a portál szokta „a baloldali zsidóellenességet” (több-kevesebb joggal) félóránként szóba hozni. De tudom, hogy akkor, more patrio, csak a provinciális (budapesti) üggyel törődtek volna a nyájas olvasók, és a szövegem nagyobbik része elkerülte volna a figyelmüket.

Ezért külön kell írnom erről a részletkérdésről – a zsidóság politikai jobbra terelésének a nem jelentéktelen kísérletéről, amely már folyik Magyarországon is – , hogy ezt itt most világossá tegyük, s beszélhessünk majd általánosabb és fontosabb tényekről és gondolatokról.

A jobbra terelés persze nemcsak a zsidókra irányul.

Angela Merkel soproni szereplése óta (2019. augusztusában), amelyet helyesen nevez „az Orbán-rendszer német legitimálásának” a szélsőjobboldali kormánysajtó, immár elfogadható lett a liberális középosztály számára, hogy legalább némán, a munkás hétköznapokban kiegyezzék, megbékéljen a tartósnak ígérkező Orbán-rezsimmel. Orbán szalonképesítése még nem teljes, de gondoljuk meg, mekkora szerepet játszott a liberális középosztály (kispolgárság) képzeletvilágában a szabadelvű-konzervatív Merkel mint igazolás és minta. (Erről már 2015-ben írtam szatírát, mert nevetségesnek tartottam a Merkel-kultuszt, amellyel – és a Nyugat védő karjának mítoszával – sokan helyettesíteni szerették volna a szélsőjobboldali magyar kormánnyal szembeni ellenállást vagy akár pusztán az alkotmányvédő-állagőrző politizálást.)

Az alkalmazotti középosztálynak, a hivatalnokságnak és a szerződésekből-pályázatokból-honoráriumokból, föllépti díjakból élő, hm, alkotó értelmiségnek sürgető egzisztenciális kérdése az Orbán-rezsimmel való békés együttélés, amely csöndben ugyan, de nagy lépésekkel halad előre.

Ennek az egyik legnyilvánvalóbb jele közügyekben eddig hangos személyek egyre szélesebb körű és egyre mélyebb hallgatása. Ezt „politikaundornak” szokták föltüntetni, pedig csak józan megfontolás és költségszámítás folyománya...

ITT OLVASHATÓ