Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2019.08.13.
Igaza van, mert az általa bírált írásom csakugyan nem őróla szól, emiatt kár megsértődni, hanem egy problémáról. Arról, ami mostani cikkének tanúsága szerint az ő gondja is: hogyan lehet független vagy ellenzéki beállítottságú embernek tisztességesen élnie az Orbán-rendszerben.
Nem könnyű.
Nincs egyszerű válasz.
Továbbra is azt tartom, hogy a mai magyar reakció, sovinizmus és antidemokratizmus évenkénti ünnepére nem helyes elmenni, de ez mellékes.
Valamilyen mértékben mindenki együttműködik az állammal, használja a tömegközlekedést, fizeti az adót, betartatja gyermekeivel a tankötelezettség szabályait, igénybe veszi a társadalombiztosítást, zsebében tartja az abszurd személyazonossági iratait. Betartjuk az alkotmányellenes, a nemzetközi jogot sértő törvényeket is. Ezekhez képest egy popkoncert – akárhol – igazán semmiség.
Lesújtó véleményem az ellenzéki pártokról („Undorodom tőletek”) elég közismert. Noha még a tekintélyi állam „demokratikus” díszletmunkásai se tehetnek róla egészen, hogy úgy szerencsétlenkednek és úgy alkusznak meg, ahogy.
De hát mindezek a kényszerű együttműködési formák (és a belőlük származó patológiák) nem biztos, hogy fölvetik a honpolgárok erkölcsi felelősségét. A tekintélyi állam – és a politikai közvéleménynek a tekintélyi államot támogató többsége – tehetetlenségre ítél sokunkat, s még a szerencsésebbek, a sors kivételezettjei (mint Lovasi vagy én) se teljesen szabadok. A közönség halálosan unja a tiltakozás, az „elhatárolódás” stb. hagyományos gesztusait...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.