Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.08.21.
Washington Post
Ha megnézzük a Fehér Ház vendégkönyvét, azt látjuk, hogy Trump számára Közép-Európa az utóbbi időben sokkal fontosabb, mint Németország vagy Franciaország, noha e két utóbbi az Egyesült Államok hagyományos szövetségese. A kontinens keleti feléről az idén már 7 legfelső szintű vezető járt az elnöknél. Azok udvarolnak neki és ő udvarol nekik. Egyik tanácsadója el is ismerte, hogy a térséget kiemelten fontosan kezelik, mind biztonsági partnerként, mind üzleti-kereskedelmi szemszögből. Egy amerikai szakértő megjegyezte, hogy Magyarország, Lengyelország és Románia rájött, mivel nyerhetik meg a politikust, így az illiberális ösztöneire játszanak rá. Merthogy Trump szeretné aláásni az európai tervet, legyen szó a Brexitről vagy az EU-ellenes érzelmekről, és ebben több vendége is egyetért vele. Már Bush is kezet nyújtott Közép- és Kelet-Európának, de most olyan időket élünk, amikor egész Európában erősödik a nacionalizmus és repedések mutatkoznak az unióban. Amúgy a román államfő, aki nemrégiben járt Washingtonban, nem ellenséges Brüsszellel szemben, viszont bírálta, hogy Magyarország a migránsellenes nacionalizmus felé lendül ki. Dan Fried, a State Department egyik magas rangú vezetője az Obama-kormányzat idején úgy gondolja, hogy Trumpot többféle ok is vezérli, de az örvendetes, hogy az elnök közelebb akarja vinni az USA-hoz ezeket az államokat, még akkor is ha rossz ideológiai megfontolásokból. Egyébként Washington Lengyelországot ellensúlynak szánja Németországgal szemben.
A francia elnök Kelet-Európa segítségével igyekszik növelni befolyását Brüsszelben, épp ezért támogatja, hogy a térség képviselői magas nemzetközi tisztségekhez jussanak, valamint szövetségre lép több érintett állammal. A politikai tőkebefektetés részeként azzal is igyekszik magához édesgetni ezeket az országokat, hogy sorra meglátogatja őket. De nincs könnyű dolga, mert egyes lépéseit idáig határozottan úgy lehetett tekinteni, hogy azok ellentétesek a régió érdekeivel. Ám tudja, hogy új partnerekre van szüksége, miután nem tagja egyik nagy pártcsaládnak sem. Viszont Magyarország és Lengyelország igencsak belezavar a törekvéseibe, hiszen mindkettőt ostorozta, amiért visszacsúsznak a demokrácia területén. De az elnök sokszor nem kormányokra épít, hanem olyan pártokra és emberekre, akiknek elegük van a nacionalista vezetőkből, azon kívül olyanok, mint ő: fiatalok, tanultak, városiak, lelkes liberális EU-barátok. Ezért indította a legutóbbi EP-választás előtt az Újjászületés Mozgalmat. Majd kiderül, hogy helyesen látta-e meg az űrt a közép-európai politikai piacon. Hogy ott nagy tömegeket tudjon megnyerni, ahhoz az kell, hogy megszabaduljon a bélyegtől, mármint hogy hatalmat igyekszik elvenni a térségtől és kétsebességes EU-t kíván létrehozni. Hiszen a keleti tagok meg vannak győződve arról, hogy az új felállásban ők másodrangú szereplők lennének – mondja az Európai Külkapcsolati Tanács igazgatóhelyettese. Épp ezért küldött jelzéseket az elnök, például amikor a korábbi román kormányfő, Dacian Ciolos lett az Újjászületés vezetője, vagy amikor Kristalina Georgieva jelentős mértékben éppen az ő támogatásával került az IMF élére. De immár pártolja azt is, hogy Laura Codruta Kövesi vezesse az Európai Ügyészséget – ne pedig a francia rivális. Ez utóbbi egészen mostanáig elképzelhetetlen lett volna a részéről. De emberei sűrűn megfordulnak a térségben és olyan szövetségeseket keresnek, mint amilyen a Momentum is, amely harcol az illiberális demokrácia ellen. A francia kormánypárt egyik EP-képviselője úgy nyilatkozott, hogy szeretnék feltörni a hagyományos pártszerkezetet ezekben az országokban, ahogyan az Franciaországban is történt. Ám Párizsban hangsúlyozzák, nem óhajtanak keresztbe tenni Berlinnek, ezzel együtt azon vannak, hogy Franciaország kulcsszereplő legyen a régióban.
A konzervatív újság úgy látja, hogy beválik a német kancellár lutrija a bevándorlás ügyében, mert az egymillió ember gyorsan beilleszkedik és ellensúlyozza a csökkenő népességszámot. Mindazonáltal ellenfelei azt mondják, ha Merkel úgy érzi, hogy legázolja a nacionalista korszellem, lásd Trump hatalomra kerülését, a brit népszavazást és a kemény populisták erősödő népszerűségét, Svédországtól Olaszországig, akkor ezért csak magát okolhatja. Hiszen mindegyik fejleménybe belejátszott a német határnyitás. Német földön pedig feljött a szélsőjobbos AfD, és azóta a kormányfő sebzett vadnak számít. Ráadásul a rivális ősszel jó eredményekre számíthat a keletnémet tartományi választásokon. Már megkezdődött a Merkel utáni korszak. Ha veszi a kalapját, az ország minden bajáért őt okolják majd. De legfőképpen a nyitott ajtók politikájáért. Csak éppen a foglalkoztatási adatok nem igazolják a bevándorlás-ellenes lobbi politikai feltételezéseit. A hét kulcsországból érkezett migránsok jó egyharmada legálisan dolgozik, adót fizet. És a szám csak nő, már ha a gazdaság nem megy át recesszióba. Vagyis nem igaz, hogy elveszik a munkát a németektől. Vagy hogy élősködőek lennének. Hogy ilyen gyorsan alkalmazkodnak, annak oka, hogy fiatalok, egészségesek és jól képzettek. Azon kívül hatékony volt számukra szak- és nyelvoktatás, mert a munkaerőpiac igényeire épült. Végül pedig szükség van rájuk. Merkel igazi öröksége az lehet, hogy lerakta a sikeres integráció mérföldkövét. Viszont azt nem tudni, mi lesz akkor, ha beüt a gazdasági visszaesés? Megint előjön a szöveg az elorozott állásokról? Az ország északi és keleti részén már amúgy is elég nagy a nyugtalanság a globalizáció káros következményei miatt. Az AfD részéről elég, ha ismét bedobja a migráció témakörét, és máris megmérgezi a politikát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.