Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2019.08.02.
„Magyarországon [...] létrejött egy illiberális állam és egy valódi államelméleti, politikaelméleti modell, egy sajátos, kereszténydemokrata állam”, mondta még kormányzó urunk ugyanott. Tehát Magyarországon szerinte két állam működik, egy illiberális és egy kereszténydemokrata. Hogy ennek a két államnak hány kormánya van, és élükön hány Orbán Viktor vívja soha véget nem érő harcait, arról nem beszélt, de mindegy is. Mondhat bármit, hallgatósága rezzenetlen arccal néz maga elé, az ország népe dettó. Huang-ti császár föld alatti agyaghadserege Bastille‑t ostromló, őrjöngő tömeg mihozzánk képest, és evvel még nem is mondtunk sokat. Hogy mitől vagyunk ennyire higgadtak, az nem világos, mindamellett az említett kutatási eredmény valamicskét segít.
Arra a kérdésre, hogy mit jelent az ön számára a demokrácia, a sajtószabadságot csak a válaszolók öt százaléka említette. Öt százalék. És ez még istenes, mert a joguralom vagy jogállamiság vagy törvényesség fogalma a demokráciával csak a válaszolók kettő százaléka szerint kapcsolódik össze. Száz emberből tehát csupán kettőt érdekel, hogy a mindennapi életet a nép választott képviselői által hozott, írásba foglalt és bárki által megismerhető törvények szabályozzák-e, vagy egy dúlt keblű bőszmagyar aktuális hangulatai. Ha viszont már ennek sincs jelentősége, akkor van-e vajon bármi is, amit kormányzó urunk ténykedésében kifogásolhatunk? Nincs ilyen, ergo ha kormányzó urunk nem az, akinek mondja magát, hanem Saint-Germain halhatatlan grófja, akkor a világ végéig a nyakunkon marad.
A demokrácia mibenlétét illetően tehát vannak bizonytalanságok, evvel együtt a többség úgy gondolja, hogy ez az izé, amiről nem igazán tudni, micsoda, minden más politikai rendszernél helyénvalóbb. Csak a biztonság kedvéért jegyzem meg, hogy a demokrácia mibenlétét illetően már Periklész korában is voltak bizonytalanságok, lásd evvel kapcsolatba Thuküdidészt, ám ettől függetlenül bizonyos műveltségi szint fölött azóta is azt szokás gondolni, hogy a lehetséges politikai rendszerek legjobbika. (Kivételt képez e tekintetben kormányzó urunk, ő autonóm szellem, másképp gondolkodik, másképp cselekszik, és nem is tagadja. Vagy legalábbis nem nagyon.) Magyarországon a nyolc általánost vagy kevesebbet végzetteknek mindössze a negyvennégy százaléka vélekedik a demokráciáról pozitívan, a felsőfokú végzettségűeknek viszont hetvennégy százaléka, de már a szakmunkásoknak is több mint fele. Ha tehát nem igazán értenénk, mért akadályozza nemzeti kormányunk, hogy iskolába járjon a gyerek, gondoljunk erre az egyszerű képletre.
Aki tanul, elfajzik.
Sokat tünődik s ily ember veszélyes, mondja Caesar Shakespeare-nél, és mennyire igaza van. Ami még fontosabb, a demokrácia magyarországi állapotától legkevésbé a harminc alattiak vannak elragadtatva, és persze azon belül legeslegkevésbé a diplomások. Ők már nem arra vágynak, hogy a gyerekeik az egyetemet végezzék külföldön, hanem arra, hogy az óvodát is. Itthon az öregek maradnak, és azok, akik a világ jobbik felén sehogy se találnak munkát. Termelünk krumplit a ház körül, tartunk kecskét, részt veszünk a nemzeti konzultációkon, azt még az ellenzéki szavazók is szeretik. Kitölt, borítékol, postára ad. Fontosnak érzi magát.
Nagyjából mint a hatvanas évek dereka táján. Csak szarabb lesz valamivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.