SCHILLING ÁRPÁD: ANNYIT MONDASZ, MAGYAR VAGY, ÉS LEMONDÓAN BÓLINTANAK

HVG ONLINE / ÉLET + STÍLUS
Szerző: hvg.hu
2019.08.22.

..."Az őrület, a morális és szellemi leépülés ilyen fokú nagyüzemét nem lehet nem megszenvedni, ha az embernek van lelke.

(…) De nem is annyira Orbán személye, hanem a rendszere okozta elbutulás és infantilizálódás az, amitől nem tudok szabadulni. Újra és újra feljön bennem a kérdés: miért történhetett ez ilyen könnyen? Fizikai fájdalmat okoznak az olyan figurák, mint, mondjuk Takaró Mihály, akit minden épeszű ember, minden normális szülő távol tartana a közoktatástól, erre mi történik…”

Az interjúban szóba került a tao-rendszer átalakítása is, amely jó apropónak bizonyult, hogy Schilling felidézze egy korábbi mondását: „Mindez azzal függ össze, amit én már az Orbán előtti időkben is hangoztattam, hogy a szakmának egységesnek kellene lennie alapvető szakmapolitikai kérdésekben. Nemcsak a kőszínházaknak, hanem az egésznek.” Most viszont: „Jól járt a Katona, jól járt az Örkény, és különösen jól járt a Nemzeti, és túl is léptek az ügyön. (…)

"És ezt minden gond nélkül végignézte a szakma, mondjuk úgy »nem kormánybarát« része, egy percig nem jelentett lelkiismereti vagy szakmai kérdést számukra."

Schilling elmondta azt is, hogy Máté Gáborral vagy Mácsai Pállal, illetve más színházvezetőkkel már nincs beszélő viszonyban. „A távolságtartás kölcsönös. Sajnos ma már sokkal több minden választ el, mint amennyi összeköt.”

A Me Too mozgalomról, amelynek a magyarországi kirobbanásában a feleségének, Sárosdi Lillának fontos szerepe volt, miután nyilvánosság elé állt azzal, hogy Marton László szexuálisan zaklatta, Schilling Árpád azt mondta: „Ami a szakmát illeti, ez az ügy nyilvánvalóan sokként érte ezt a társaságot. Emberjogi kérdésekben, főleg nő-férfi ügyekben elég ügyetlenek és elmaradottak vagyunk. Könnyebb »genderezni«, mint komolyan gondolni valamit a témáról." Szerinte a felelősség nemcsak az elkövetőé, hanem a közösségé vagy baráti társaságé, akik tudnak a dologról, de hallgatnak.

Ami a francia emigrációjukat illeti, tisztában van azzal, hogy „ez privilegizált helyzet”, és bármelyik pillanatban megváltozhat, de szeretné, hogy a gyerekeinek olyan perspektívát tudjanak adni, amelyben a mobilitás és az ezzel együtt járó szabadság adott. Ő pedig

"szívesebben lenne Kanadában zöldséges, mint Magyarországon színházigazgató."

ITT OLVASHATÓ