Szerző: KMH
2019.08.12.
Szomorúnak látták a Kedves Vezetőt a szolgálatába szegődött lakájok. Nem szerették, ha az uraság szomorú, mert olyankor hamar méregbe gurult. Ha pedig megmérgesedett, akkor nem ismert se istent, se embert. Olyankor meneküljön, ki merre lát. Szerencsére, tudták, hogy mi lehet gyógyír a Kedves Vezető bajára. Ellenség kell neki, mert semmi mást nem szeret jobban, mint harcolni. Háborúzni, ha úgy tetszik. Egyedül ahhoz ért, abban leli örömét.A háborúhoz, legalábbis úgy tudjuk a régiektől, három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Csak hát a régiek is tévedhetnek olykor. Kell hozzá egy negyedik dolog is: ellenség.
Ellenséget kellett keresni a Kedves Vezetőnek, mert nem volt neki nyugodása. Voltak neki korábban ellenségei számosan, és amikor végzett valamelyikkel, egy darabig el volt tünetmentesen. Legyőzte az oligarchákat például. Nem mindet, csak azokat, akik nem neki gyűjtögették a pénzt. Aztán elintézte a bankokat, háborúzott a filozófusokkal. A kockás inges tanárokkal a fekete ruhás nővérekkel. Mindegyik csatát megnyerte a Kedves Vezető, legalábbis, ezt mondták neki az udvari hírlapírók.
Nem akarták bosszantani fölöslegességekkel.
Lassanként ő maga is elhitte, hogy legyőzhetetlen. A migránsok ellen is, hogy megvédte Magyarországot! Hát még Európát! Egyedül a Világegyetemet nem védte meg, de azt is csak azért nem, mert nem jutott az eszébe.
Rövid ideg tartott az újabb nyugalom, ám aztán megint jöttek azok a csúnya elvonási tünetek. Ellenséget nekem azonnal, verte az asztalt a Kedves Vezető! Harcolni akarok, győzni!
Lett nagy sürgés-forgás az udvarban! Ki tud gyorsan kéz alól egy alig használt, működőképes ellenséget? Megszerezték neki a Sorost a háttérhatalmával együtt, bonuszként a civileket.
A Kedves Vezető legyőzte azokat is, mind egy szálig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.