ONTOLÓGIAI BORÚ (A LETAGADOTT VALÓSÁGRÓL)
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: GADÓ GÁBOR
2019.08.02.
...Az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény az ombudsman feladatává teszi, hogy „társadalmi tudatformáló, felvilágosító tevékenységet” végezzen, elmagyarázza az ország polgárainak, hogy egy-egy szervezet diszfunkcionális működése miért jelenti egyben az Alaptörvény sérelmét is. Miért fontos, hogy legyen a törvényhozó és a végrehajtó hatalmon számon kérhető alkotmányos jogrend. Az ombudsman dolga, hogy meggyőzze a kétkedőket arról, hogy az alapjogok védelme értelmes cselekedet. Az Alkotmánybíróság absztrakt fejtegetései az ombudsman tényfeltáró elemzései révén válnak konkréttá, kézzelfoghatóvá. Ha például egy civilszervezet a bentlakásos szociális intézmény működését kritizáló beadványához olyan filmanyagot csatol, „ahol a bentlakók fizikai és verbális bántalmazása látható, illetve hallható”, ez a körülmény tankönyvek tucatjával fölérő, átélhető ismeretet ad a kínzás és az embertelen, megalázó bánásmód tilalmára vonatkozó alaptörvényi előírásról. (Lásd az AJB-458/2019. számú ügyet.) Ha pedig az ombudsman arról készít részletes beszámolót, hogy a jelenlegi egészségügyi „szabályozási környezetben” már-már leküzdhetetlen akadályba ütközik, hogy egy győri illetékességű, súlyos érszűkülettől szenvedő beteg – mivel nem fővárosi lakos – beutalót kapjon a szükséges utókezelés elvégzésére a budapesti Péterfy Sándor Utcai Kórházba, a jelentés arra hívja fel a figyelmet, hogy „(…) a betegek esélyei a végtagmentésre nem egyenlők”, és ez a tény a „hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos elvébe ütközik”. (Lásd az AJB-1161/2019. számú ügyet.) De alkotmányos sérelemről adott hírt az az idén januárban közreadott jelentés is, amelyből kitűnt, hogy a Dél-pesti Centrumkórház Merényi Gusztávról elnevezett „telephelyéről” eltűnt (elkóborolt) egy mentálisan súlyosan sérült beteg, akit utóbb egy másik településen találtak meg holtan. Az ombudsman az esetet illetően súlyos jogalkotási mulasztásra figyelmeztetett: megfelelő törvényi előírások hiányában nem volt ugyanis egyértelmű, hogy, noha a beteg belátási képessége ténylegesen hiányzott, vajon jogszerű lett volna, ha őt személyes szabadságában korlátozzák. (Lásd az AJB-598/2019. számú ügyet).
Az ombudsmannak nincsenek közigazgatási értelemben vett „erős” jogosítványai, nem büntet, csupán érvel. A jogintézmény föltételezi, hogy az alapjogi biztos olyan társadalomban dolgozik, ahol a lakosság többsége – ideértve a politikai hatalom birtokosait is – tisztában van az alkotmányos kultúra írott és íratlan normáival. A mostani kormány azonban a jogállami elveket, helyesebben az azokról folytatott vitát egyedül az Európai Unió fejlesztési támogatásaihoz való hozzáférés szempontjából tartja jelentősnek. Nem titkolt álláspontja abban összegezhető, hogy, amennyiben rajta áll, az uniónak csak akkor lesz elfogadott költségvetése, ha elfelejtik: nekünk is vannak emberi jogaink. Ezért akár szimbolikus súlya is lehetett annak a közelmúltban hozott döntésnek, amely előírta, hogy az ombudsman hivatalának távoznia kell a Nádor utcai, 1851-ben Feszl Frigyes tervei szerint átépített műemlék palotából egy Rákóczi úti irodaházba. Kozma Ákoson, az emberi jogok szeptember végén munkába álló új szószólóján is múlik, elhallatszik-e majd a hivatal szava az „ideiglenes munkavégzési helyről” az „ország főteréig”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.