MIRE SZÁMÍTSON EGY ERETNEK?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: GADÓ GÁBOR
2019.08.16.

Az elmúlt hetekben újra megbizonyosodhattunk arról, hogy megannyi mellőzött inkvizítor él közöttünk, és csak a körülmények kedvező együtt állása óvott meg idáig minket (liberális polgárokat) attól, hogy önszorgalomból vagy állami felkérésre munkába álljanak. A Hit Gyülekezetének (HGY) a Coca-Cola Magyarország HBC Kft.-hez (Coca-Cola) intézett hat kérdése ezért még az ún. „óriásplakát-botrány” lecsengését követően is hasznos olvasmány. A kérdések elemzése révén ki-ki szembesülhet azzal, hogy egy demokráciaellenes közegben miként kommunikál egy olyan szervezet, amely már kitanulta a hatalmon lévők gondolkodásmódját. A HGY vezető lelkésze augusztus első hetében az azonos nemű emberek közötti párkapcsolat nyilvános támogatását vette célba. Ez azonban majdhogynem véletlen volt, támadhatta volna a menekültek életben maradásért kiálló civil szervezeteket vagy azokat, akik nem átallanak a jogállam érdekében szót emelni. Ami fontos, az maga a módszer: az ellenfél vitaképességének tagadása, a harcias-hazafias vádaskodás, és nem utolsósorban az üzleti területre irányuló fenyegetés.

Németh Sándor nyílt levelében mindenekelőtt kétségbe vonta a Coca-Cola jogát, hogy emberek együttélésének érzelmi, etikai aspektusával összefüggésben közzé tegye az álláspontját. A közösséget vezető lelkész szerint egy társadalomban mindenkinek megvan az előre meghatározott helye és szerepe, egy üdítőitalokat forgalmazó társaságnak leginkább az, hogy üdítőitalokat forgalmazzon. A HGY számára nem kérdéses, hogy a kiskorúak nevelése a szülők, az iskola, az egyház, valamint az állam együttes felelőssége. Kizárólagos hatáskörről van szó, a felsorolt személyeken, intézményeken kívül senki sem avatkozhat a gyerek életébe. A HGY vezetője jelezte, hogy azt még tudomásul venné, hogy a Coca-Cola a melegfogyasztókra sajátos célcsoportként tekintsen: „Minden cégnek joga van ahhoz, hogy bármely fogyasztói csoport felé – így akár a homoszexuálisok felé – reklámkampányt folytasson.” A profitszerzés a HGY szerint legitim törekvés akkor is, ha egy vállalkozás hibás módszert választ. Azt azonban nem tolerálta, hogy ezúttal nem kereskedelmi reklámról, hanem ún. társadalmi felelősségvállalás keretében folytatott kampányról volt szó, a multinacionális vállalat emberi jogi ügyekben kívánt megnyilvánulni. A HGY ezt nem fogadta el, és föltette a kérdést: „Ki jogosította fel a céget arra, hogy a szülők, pedagógusok helyett oktasson?” A kérdésbe rejtett állítás alapján nyilvánvaló, hogy a vallási közösség szerint a nevelés monopolizálttevékenység: gyakorlásához állami, egyházi „feljogosításra” (engedélyre) van szükség. Az érvelés kirekesztő jellegén az sem változtat, hogy a Coca-Cola akciója természetesen nem óvodások és iskolások „fölvilágosításáról” szólt, a látvány, illetve látványosság a nagykorú lakosság jóindulatát volt hivatott fölébreszteni.

A HGY nem érte be azzal, hogy elvitassa a plakátokat kihelyező társaságtól a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot. Második „érve” az volt, hogy a vizuális kampány az Alaptörvény, vagyis a fennálló jogrend ellen irányult...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/33. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/33. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)