MÁS KULTÚRA

MÉRCE
Szerző: VARGA 'NEFELEJCS' GERGŐ
2019.07.27.

Tusványoson Bajkai István bejelentette, hogy meg kell regulázni az Airbnb-szállásadókat. El lehet merengeni annak a praxisán, hogy milyen lesz az, amikor a család ügyvédje a család egyik üzleti lábát szabályozza majd meg. Az ellenzék ugyanitt Niedermüller Pétert indítja a bulinegyedben, egyenest Brüsszelből, miközben a túlturizmusra senki az égadta világon nem akar megoldást találni, akkor sem, ha Budapesten emelkednek a kontinensen a legmeredekebben a lakásárak.

(Meglátjuk, hogy az egykor a témában a Fordulatba(!) író Niedermüller milyen radikális városkoncepciókkal rendelkezik. Eddig nem túl meggyőző, de ugyanakkor legalább az őspanamás Hunvald kilépett az MSZP-ből. Remek a hangulat, kiválóak a kilátások.)

Ez a nyár amúgy is különösen kibírhatatlanra sikerült: egy hétvége alatt kétszer is majdnem lehugyoztak részeg britek egy kocsma előtt, az építkezéseknek dübörögnek, de szombat hajnalban is. Az árak emelkednek mindenhol, és ha valakinek a folyamatos gürizés után kedve lenne elmenni szórakozni, úgy kell vadásznia azt is, annyira érezhető a razziákkal, bezárásokkal és egyéb szorongatott „színtér” tragikus helyzete, mintha tényleg egy kuktában forronganánk, csak egyre több moslékkal.

Legalább megszaporodtak azok a bulik, amelyek nem csak a szórakoztatásról szólnak, hanem mellette jótékonykodnak is – ennek eklatáns példája generációm kommersz nosztalgia-trash diszkója, a folyton teltházas NECCparty esete a hajléktalanokat segítő Food Not Bombssal, miközben a fővárosban újra elkezdték behordani a hajléktalanokat, megfegyelmezni őket a kereszténydemokrácia nevében hajléktalan mivoltuk alkotmányosan eredendő bűneiért.

(Hallom még mocorogni itt-ott az osztályöntudatot a zenészek körében. Első fecskék, de messze még a nyár: egyelőre elterjedtebb a hipsterkapitalizmus és a #ellenállás valamilyen egyvelege.)

Mindenesetre egy olyan furcsa átmeneti állapotban vagyunk, ahol a nagy P politika képtelen (vagy nem érdekelt) válaszokat adni a növekvő problémára, a nagy média egészen egyoldalúan számol be többnyire a dolgok állásáról, a művészek nagyja menekül a politikától (hisz a konfrontációt egyre kevesebben vállalják, vállalhatják be), a politika egyre erősebben vonul be a kultúrába, az eddigi aktivista-paradigmák (és csoportok meg emberek) pedig elfáradtak, kimerültek. Új intézmények, amelyek erre a helyzetre reflektálnának, még nem álltak fel – amik igen, azok a tudástermelés-központúságot tükrözik továbbra is (bár immár hangsúlyosabb átadási jelleggel).

Ez kiváló apropó arra, hogy valami teljesen másról beszéljek – elkerülve a ‘bezzeg Nyugaton’ olcsó megoldását, noha épp Berlinben kiharcolták az aktivisták (helyesebben: a radikálisok) az albérletárak befagyasztását, és nem kisebb céllal indítanak népszavazást, minthogy kisajátítsanak(!) a köz részére 250 000 lakást, és ennek felmérések szerint 54%-os a támogatottsága.

Triviális lenne azt mondani, hogy lehet ezt máshogy is. Most én csak arra törekszem, hogy valamennyire megvilágítsam: miért...

ITT OLVASHATÓ