Szerző: GULYÁS ERIKA
2019.08.13.
Az illiberális magyar kormány egy kérdésben nagyon is liberális. Az egyén adatszolgáltatási hajlandóságára bízza, hogy akar-e szerepelni a külföldön élő magyar állampolgárok statisztikai halmazában, vagy sem. Így aztán a gyakori kérdésre, hogy hány magyar él külföldön, csak látszólag egyszerű a válasz. Ha kinyitjuk a Belügyminisztérium monitoring rendszerében a személyi adat és lakcímnyilvántartás sorait, azt az ismeretlen adatot olvashatjuk, hogy 865 031 ilyen embert tartanak nyilván. A KSH 2016-os Mikrocenzusában csak 266 ezer fő szerepel, a megbízhatóbb európai tükörstatisztikák ugyanakkor 416 ezerről szóltak, míg az ENSZ hasonló adatsora 637 ezer külföldön élő magyarról beszélt. A sajtóban egy ideje a 600 ezer az elfogadott létszám, innen nézve tehát túl sok a BM adata. Ha a honosítással magyar állampolgárságot szerzetteket nézzük, akkor meg túl kevés, hiszen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes július végén Tusványoson kijelentette, már 1,1 millióhoz közelít az állampolgárságot nyert határon túli magyarok száma.
A „polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló” törvény nyolc pontban sorolja azokat, akik a külföldön élő magyarok kategóriájában szerepelnek a nyilvántartásban. Így itt tartják nyilván azt, aki mindig is máshol élt, ő kérheti, hogy ezt rögzítse a nyilvántartást vezető hivatal, aki bejelenti a külföldi letelepedés szándékát, az bekerül a csomagba, ahogy az is, akinek valami dolga van az anyakönyvi hivatallal, házasságot köt, élettársi kapcsolatot létesít, vagy a születését jegyzik be, netán magyar útlevelet igényel. Mások azonban csak feliratkozhatnak a listára, automatikusan nem kerülnek oda, ők azok, akik honosítással magyar állampolgárságot szereztek – és itt jön a csavar! - és kérik a felvételüket a személyi adat és lakcímnyilvántartási statisztikába...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.