LEHET-E VALAKI JOBB MAGYAR?

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2019.08.13.

Kövér László újabb definícióját adta annak, ki a jó magyar. Nem tudjuk, Kövér László miért érez késztetést arra, hogy minősítse és kategorizálja a magyarokat, azt nem is kérdezzük, honnan veszi a jogot ehhez, mert ilyen joga nincs. A kérdés az, lehet-e valaki egyáltalán jobb magyar, míg mások rosszabb magyarok. Van-e magyarságteljesítmény? A felesleges szócséplést szívesen megkerülné mindenki azzal, hogy aki ilyeneket beszél elmebeteg. Nem én mondom ezt, hanem a költő: Petri György a Beszélőben szellemes esszében mutatta be, hogy semmiféle angolteljesítmény sem tenné őt angollá.

Ez azt jelenti, hogy magyarnak lenni állapot. Ahogy angolnak lenni is állapot. Az állapot azt jelenti, hogy egy megváltoztathatatlan tény, amelyet nem lehet sem kiérdemelni, sem megszüntetni, elveszíteni. A teljesítménynek nincs köze hozzá. Nem jelent minőséget. A “jobb magyar” a magyar jobboldal mániája, amit az ellenkezőjéből vezetnek le: abból, hogy vannak rossz magyarok. Kövér az akkori tusnádfürdői orbániáda nyomán 2015-ben már eljutott oda, hogy a baloldaliság genetikai hibából fakadó torzulás, a baloldal nemzetellenes, s mint ilyen, magyarellenes.

Ez szimpla gyűlöletbeszéd, amely a tőle eltérő politikai felfogást degeneráltnak, nemzetellenesnek bélyegzi, és politikai riválisaitól elvitatja a magyarságukat is. Ebből fakad az eszelős verseny még egymás között is, hogy ki a jobb magyar. A magyarok között lehet valaki jobb a futásban, a röplabdában, a hegymászásban, az atomfizikában, de történetesen a magyarságban nem lehet senki se jobb, se rosszabb, mert a magyarság nem minőség vagy teljesítmény, amit fokozni lehet, hanem egy szükségszerű állapot, hogy valaki magyarnak születik vagy magyar állampolgár lesz, ami szintén nem teljesítménytől függ.

Kövér László és társai még nem találták fel a magyarságbarométert, amely a vérnyomásmérőhöz hasonlóan kimutatná, ki mennyire jó magyar. A magyarság tartalmát pozitív módon meghatározniuk még nem sikerült, csak negatív módon, hogy mi nem a magyar. A magyar nem román, nem szlovák, nem cigány és főleg nem zsidó. A kiválósága is abból fakad, hogy nem azonos a felsoroltakkal. De a nacionalistáknak ez sem elég, mindig kell valamit tenni azért, hogy jobb magyarok legyenek. Állandóan bizonyítaniuk kell, és örökösen teljesíteni, nehogy saját kirekesztésük és megbélyegzésük alanyai legyenek.

Amikor ezekkel az elvárásokkal szembesítenek egy normális embert, akkor nem “jobb magyar” szeretne lenni, hanem ha a magyarság ezzel jár, akkor leginkább “nem-magyar” szeretne lenni, de azt nagyon. Ha magyarnak lenni azt jelenti, hogy olyannak kell lenni, mint Kövér László, Orbán Viktor vagy ennek a szörnyű bagázsnak bármelyik tagja, a szerencsétlenségére magyarnak született polgár legszívesebben kibújna a bőréből és lekaparná magáról azt, hogy ő is egy magyar. De nem teheti, mert egy magyar nem tud nem-magyar lenni, ahogy jobb magyar sem tud lenni.

Na, már most, ezek az übermagyarok állandóan kitalálnak valamit, amitől nekünk jobb lesz. Amikor meghalljuk az újabb tervet, célt, amitől nagy lesz a magyar, legszívesebben kifutnánk a világból, mert ezek a programok mindig az élet és a valóság megerőszakolását jelentik. Akarnak valamit, amit az akarással akarnak elérni. Lenne más módja is, de a tudomány általában nemzetellenes, a magyarságteljesítménnyel lehet naggyá tenni a nemzetet, a nagy közös nyögéssel. Hogy ráhelyezik az ember vállára a felelősséget, hogy ha jó magyar vagy, akkor megcsinálod. Azért csináld meg, hogy jó magyar légy...

ITT OLVASHATÓ