Szerző: Határátkelő
2019.08.29.
„Ötven éve hagytam el szülőhazámat. Úgy érzem, a migráció témájában van némi tapasztalatom. Legalább is kanadai viszonylatban.
Kanada egy 36 milliós ország. A lakosság 20%-a francia nyelvű, ők jobbára egy megyébe csoportosulnak, neve Quebec. A 36 millió 20%-a nem Kanadában született, hanem emigránsként érkezett, hasonlóan hozzám.
Plusz van 1,5 millió bennszülött indián és eszkimó is. Mellesleg a muszlim vallásúak a népesség 3,2%-a. A 36 millió 20%-a „visible minority”, azaz színesnek minősül.
Kanada mindig is nagyszámú emigránst fogadott be. Jelenleg évi 250 ezret. Ezek egy része „családi bevándorló”, azaz egy már itteni emigráns rokona (kb. 65 ezer).
A másik része „gazdasági” emigráns, (161 ezer), míg a harmadik része menekült (kb. 24 ezer.)
A gazdasági emigráns kérvénye egy szűrőn megy keresztül. Nem mindenki kap beutazási engedélyt. Az iskolázottság, nyelvtudás, a szakma és az itteni igény arra a szakmára, valamint (ha jól tudom) az illető kora, mind számít.
A menekültekben is kell, hogy legyen választás, nem tudom, hogy mik a szempontok, már csak azért sem, mert több a jelentkező, mint akiket az ország befogadni tervezett.
Akik menekültnek akarják magukat minősíteni, egy vizsgálaton mennek át. A vizsgálat célja, hogy az „álmenekülteket” kiszűrje. Ezeket országukba visszatoloncolják.
Kanadában nincsenek „vendégmunkások”. A nyári agrármunkások, a gyermekgondozók, és a hivatalosan meghívott szakemberek, kivételek.
Az emigránsok juttatásai/jogai ugyanazok, mint az állampolgároké, csupán szavazni nem szavazhatnak, és katonának nem szegődhetnek el.
Az emigráns már négy év múlva, ha az egyik nyelvet (angol vagy francia) elsajátította, állampolgárságot nyerhet.
Az utóbbi években az emigránsok nagy része a harmadik világból érkezik: India, Fülöp-szigetek, Pakisztán, Kína...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.