KINEK A MŰVELTSÉG, KINEK AZ ELNYOMÁS: A NEMZETI ALAPTANTERVRŐL

MÉRCE
Szerző: SZARKA ALEXANDRA
2019.08.05.

Nagy napokat él a magyar közoktatás, régóta szar a helyzet, de rég volt ennyire szar. Akik figyelemmel kísérik az oktatási rendszer kivéreztetését, fejből mantráznak mint Arya Stark a Trónok Harcában, éjjel lefekvés előtt nevek helyett: tankötelezettség, lemorzsolódás, bértábla, pedagógushiány, KLIK, szakképzés, taigetosz, nyelvvizsga, tüntetés, konzultáció, petíció, ováció – még egy törvény. Senki meg nem lepődésére nemrég aláírtak egy újabbat.

Hogy mi van az új köznevelési törvényben, kulcsszavakban – hogy mint felelésnél, vissza tudjuk mondani a szókapcsolatokat – a teljesség igénye nélkül: kötelező óvodakezdés 4 éves korban, magántanulói státusz eltörlése és helyette egyéni munkarend, alternatív iskolák kerettantervtől való eltérése max 30 százalékban, az iskolaigazgatót meg majd visszahívja és kinevezi a Jóisten. Jó lenne abbahagyni, de hát van ott még, ahonnan ez jön: mindjárt itt a legújabb nemzeti alaptanterv, katonásan, hazafiasan, erősítette meg Bódis József oktatásért felelős államtitkár, szülész-nőgyógyász.

9 éve nincs egy unalmas pillanat az oktatásban, ami jó alkalmat adhat arra, hogy ha már ég is egy ideje a ház (a tüzet eloltani egyelőre pedig nem tudjuk), legalább ránézzünk a nyílászárókra meg az alapzatra, hogy mi az, ami keretezi, meg mi az, ami tartja. Már csak azért is, hogy ezek a közvetlenül több mint egymillió gyereket, közvetetten az egész társadalat érintő kérdések, ne csak az oktatással és neveléssel foglalkozó szakembereket kínozzák.

Például elgondolkodhatnánk azokról az oktatás tartalmi részeit szabályozó dokumentumokról, mint a Nemzeti alaptanterv és kerettantervek, amik – elvileg, de erről később – alapvetően határozzák meg a pedagógusok munkáját és a diákok tanulásának folyamatát. Ha már most az alternatív iskolák ellehetetlenítését övező hangos felháborodás okán amúgy is felmerül, hogy mennyiben lehet eltérni a kerettantervektől, meg lehet nézni azt is, hogy egyáltalán mi az, amitől az eltérést korlátozzák. A felháborodás persze hangos, mert most olyan csoportoknak fáj, akiknek hallható a hangja, és a felháborodásuk veszélybe kerülésük okán érthető is. A korábbi, hangtalan alsóbb rétegeket érintő intézkedésekkel szembeni szolidaritás hiánya már kevésbé (lásd szakképzés tönkretétele).

Persze nem véletlen, hogy előbb a kisebb érdekérvényesítő erővel rendelkező többséget emészti meg a rendszer, őket sokkal könnyebb lenyelni...

ITT OLVASHATÓ