Szerző: BENDA LÁSZLÓ
2019.08.09.
Li Peng ebben is hatékony végrehajtónak bizonyult. Előbb kormányfőként, majd a pekingi parlament elnökeként. Igaz rá a praktikus pragmatikus politikusok leírása, miszerint nem ő találta ki, hanem őt találták meg azok a szerepek, amelyeket vasfegyelemmel eljátszott. Nyílt színen végrehajtotta azokat a reformokat is, amelyeket szívből ellenzett. Szovjet végzettsége folytán mindvégig a kőkemény központosított tervgazdálkodás híve maradt.
Ám a reformkényszer parancsoló volt. Egyfajta kommunista irányítású államkapitalista vegyes gazdaságban (nevezzék bár kínai típusú szocialista piacgazdaságnak), a birodalom gazdasági fejlődése – mostani kényszerű lassulásáig – évtizedeken át töretlennek bizonyult. A tartós, két számjegyű növekedésnek köszönhetően százmilliókat sikerült kiemelni a mélyszegénységből. A birodalom alattvalói inkább saját gyarapodásukkal törődtek, mint azzal, hogy „milyen színű a császár”. Legyen bár tűzvörös, lángokban fogant, nem zavar, amíg élni hagy. Ráadásul egyre jobb színvonalon! Keveseket kötött le a demokrácia követelése.
Pikáns mellékkörülmény, hogy a brit hagyományú Hongkongban éppen Li Peng végnapjaiban robbant ki újra a politikai tüntetések sorozata. Egyes híresztelések szerint a volt kormányfő halálhírének bejelentését is némiképp elhalasztották, hogy ne szíthassa a Tienanmen téri megtorlás kerek évfordulójáról (is) megemlékező tömegek indulatát. Nem árt itt megjegyezni, hogy a demokráciához szokott hongkongiak egy kiadatási törvény ellen tiltakozva kérik ki maguknak, hogy betagozódjanak a pekingi jogszolgáltatás alá és Hszi Csin-ping elnök egyre inkább tekintélyelvű rezsimjébe (másutt „illiberálisnak” neveznék). A Pekingből távirányított helyi kormányzat summázata: a tüntetők „végletesen veszélyes helyzetbe” hozták a városállamot, a Kína szerint egykor kényszerűen elbitangolt tartományt. Ugye, Tajvanon is értik az üzenetet?! Nincs kétségem afelől, hogy a rendteremtésre vágyók ezúttal is ugrásra készek.
Az ebben egykor élenjáró Li Penget még két másik nyugati klisébe is belegyömöszölték. Maga is tajcö (kis herceg) volt. Vagyis kádergyerek. (Nem mellesleg a hatalmi jogkörét egyre kiterjesztő jelenlegi elnök-pártfőtitkár, Hszi Csin-ping is ebbe a kategóriába tartozik.) Tény, hogy Li kommunista forradalmár apját a Kuomintang erői végezték ki, majd a fiút Csou En-laj és felesége fogadta örökbe. Bár Li Peng később nyugaton publikált önéletrajzi naplójegyzeteiben (The Critical Moment – Li Peng Diaries) cáfolta, annyi bizonyos, hogy a néhai apai jó barát örökre gondoskodott a fiatalember fölemelkedéséről.
Az elhunyt pályaképét árnyalja továbbá a kínai elit körében sem ismeretlen korrupció vádja. Nem kétséges, hogy a gazdasági reformfolyamatot kényszerűen felügyelő kis kormányos családfőként is igyekezett gondoskodni az „alá tartozók” (neje, veje, lánya, fia, barátai és üzletfelei) jó sorsáról. Már hitvese is az energetikai szektor vezető pozíciójában serénykedett. Sőt, két gyermekének is sikerült kulcsfunkciókat „megörökölniük” a villamos művek állami monopóliumában. Leányát a rossz nyelvek Kína „áramkirálynőjeként” emlegették. Csak a Panama-iratok leleplezései – és a Hszi elnök által meghirdetett korrupcióellenes kampány – nyomán váltott alacsonyabb fokozatba. Egyik fia viszont 2016-ban a szállítási miniszter rangjáig vitte.
Ami biztos: Li Peng más kategóriába tartozik Kína felhőrégióiban, mint a külső szemlélők „földhözragadtan” kritikus szemszögéből. Mintaszerű pekingi pályafutás az övé. Marad a kérdés: jó avagy rossz minta?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.