ISKOLAKEZDÉS NÉMET MÓDRA

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő / Edit
2019.08.25.

Már csak napok kérdése és Magyarországon is megkezdődik az iskola. Németországban már meg is volt az első tanítási nap, nézzünk hát körül kicsit arrafelé!

Annál inkább, mert Edit gyermekei iskolások, így első kézből számol be arról, milyen is egy német suli. Ráadásul nem csak előre, de kicsit vissza is tekint, miközben az iskolai hétköznapok apró érdekességei is kiderülnek.

„A giminek, ahová a lányok járnak, van egy saját határidőnaplója, amiben minden fontos adat szerepel, naptár, események, szünetek, tanárok névsora, iskola alaprajza, menekülési útvonal, telefonszámok, tehát minden ami hasznos, benne van.

A diákok panaszkodni kezdtek, hogy nem szép a borító, illetve unalmas, hogy mindig egy fotó van rajta, ezért a tanárok eldöntötték, hogy a tanulók tervezhetik meg a borítóképet, egy pályázat keretében.

A diákok készítenek egy rajzot, fotót, festményt, ki mit szeretne, majd azt beküldik egy bizottságnak, a bizottság választ a legjobbak közül 3 darabot, és a 3 közül az iskola tanulói szavazással döntik el, hogy melyik művet szeretnék látni a borítón.

Nagyobbik lelkesen neki is állt, és a telefonján egy rajzoló program segítségével, az ujjbegyével megrajzolta azt a képet, ami szerinte passzol az iskolához. Ez egy elég érdekes technika, mivel sokszor nem látja egyben a képet, csak pár mm-es részletet, őszintén megmondom, fogalmam sincs, hogy hogyan is tudja ezt megcsinálni, de tudja. A suli kabalaállatai, a két mexikói axolotl adták nagyobbiknak az ihletet.

Első körben a tanárok kiválasztottak a rengeteg pályamunka közül hármat, majd a diákok szavaztak, hogy a három közül melyik munka kerüljön a borítólapra. A szavazás név nélkül ment, tehát a szavazók nem tudták, hogy melyik képet ki készítette.

Nagyobbik még az osztálytársainak sem árulta el, hogy az ő munkája bekerült az első háromba, és lehet rá szavazni, jó, a tesója tudta, meg néhány közeli barát, de tényleg nem sokan.

Elég sokáig tartott mire kihirdették az eredményt, de nagyobbik nyert, pontosabban szólva elfelejtették kihirdetni, de nagyobbik rákérdezett, és így végre kihirdették. A suliban hangosbemondón keresztül jelentették be a győztest, amit nagyobbik nem hallott jól, mivel zaj volt az osztályban, így onnan tudta meg, hogy nyert, hogy a többiek mondták neki.

Hihetetlenül boldog volt, és mi meg még boldogabbak. Azóta már ki is osztották a gyerekeknek a megrendelt példányokat, de sajnos nem sikerült pluszt beszerezni, mert még a pályázat előtt le kellett adni a rendelést, hogy ki hány darabot kér.

Remélhetőleg valamennyire épségben marad majd nagyobbik példánya, hogy eltehessük emlékbe. Év végén a záróeseményen ki is hívták a színpadra és kapott jutalmul egy tábla csokit, a többiek megtapsolták, kisebbik és bandája pedig még fütyült és kiabált is.

Kisebbik inkább más területeken éli ki a kreativitását, még mindig tanul gitározni, és állítása szerint ezt soha nem is fogja abbahagyni, valamint szerencsére a fogszabályzója ellenére sem kellett abbahagynia a trombitázást.

A fogszabályzó feltétele után újra kellett tanulnia a technikát, majd most egy szájsebészeti műtét után ismét újra kellett tanulnia a technikát, mondja, hogy fáj, de kibírja, és állítása szerint a trombitázást sem fogja soha abbahagyni, de ez majd kiderül, mert a most következő tanévben még tudják bérelni a hangszert, de utána már meg kellene vásárolni, és egy trombita nem olcsó dolog, egyelőre még megfontolás tárgyát képezi a vásárlás mibenléte.

Ha már hangszer, kisebbik jelentkezett a kórusba is, ahol mi mást is csinálhatna, mint énekel. Itthon is. Mindig. Állandóan. Hangosan. A fürdőszobában is, olyan hangerővel, hogy ha ő fenn tusol az emeleten, mi még simán halljuk a nappaliban. (...)

Ami szintén újdonság, hogy elkezdett járni a Poetry Slam szakköre, ez szintén nagyon jó önkifejezési forma, a gyerekek maguk írják a szövegeket, és adják elő, az élet nagy dolgairól, hogy mi a véleményük, mit hogy látnak. (…)

A Poetry Slam kapcsán már kétszer jártak Berlinben, versenyen is vettek részt, illetve egyszer csak nézők voltak. Kisebbiknek olyannyira megtetszett a műfaj, hogy idén is járni fog.”

A teljes posztot rengeteg más érdekességgel itt találjátok...

ITT OLVASHATÓ