ISKOLAI SZEGREGÁCIÓ – A TANÁROK RECEPTKÖNYET KÉRTEK A ROMA GYEREKEKHEZ, AZ EGYHÁZAK VÉGTELENÜL CINIKUS SZEREPET VÁLLALTAK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2019.08.03.

A 2002 és 2010 közötti kormányok számos előremutató lépést tettek az iskolai szegregáció felszámolása érdekében, de a nagy struktúrák átalakításához, például a szabad iskolaválasztás felszámolásához nem volt politikai erejük. Így aztán könnyebben lehetett megvalósítani a Fidesz mestertervét, vagyis az iskolák államosítását, majd megteremteni az egyházak térnyerésével a helyi elit kiválasztását és konzerválását elősegítő rendszert. A változásra egyelőre semmi esély nem látszik. Kende Ágnes szociológussal beszélgettünk.

– A Roma Oktatási Alap nemrégiben konferenciát szervezett. A rendezvényre meghívottak közül többen azon az állásponton voltak, hogy az oktatási integráció kérdését ma már felvetni is nehéz, nemhogy számon kérni a kormányt, mit is tett, illetve nem tett ezen a területen. A Fidesz egyik érve az volt, amikor felszámolta az önkormányzati iskolafenntartást, hogy 3200 önkormányzat nem tud egyforma színvonalú iskolákat működtetni, az esélyegyenlőség érdekében szükség van erőteljesebb állami szerepvállalásra. Ma már tudjuk, e célhoz az államosításnak semmi köze nem volt, de a kérdés fontos: kell a hátránykompenzációhoz a nagyobb állami szerepvállalás?

– 2010 előtt többen is bíráltuk a decentralizált rendszert, mert úgy éreztük, növeli az egyenlőtlenségeket. Javasoltuk a legalább részbeni állami szerepvállalást. Azt gondoltuk, a szegény, hátrányosabb helyzetű települések iskoláinak kéne olyan biztosítékot nyújtani, hogy ne legyenek kiszolgáltatva az önkormányzat anyagi lehetőségeinek. Ugyanakkor nem gondoltuk azt, hogy 3200 iskola kellene. Ha a helyzetet a roma gyerekek oktatási integrációja szempontjából néztük, azt láttuk, hogy sok iskolát be kellene zárni, egész egyszerűen nem kell minden faluba egy kisiskola. Még akkor sem, ha ez a falvaknak fájdalmas. Sokkal jobb olyan iskolaközpontokat létrehozni, ahová a gyerekek együtt tudnak járni, ahol minőségi fejlesztéseket lehet végrehajtani. Annak idején méltányossági szempontokat mérlegelve bíráltuk a decentralizációt, de nem azt kellett volna megszüntetni, hanem egy rendes minőségbiztosítási rendszert kiépíteni, ami szakmailag segítette volna az iskolákat...

ITT OLVASHATÓ