Szerző: NAGY N. PÉTER
2019.08.18.
1915. augusztus közepén a politikusok élményszerűvé kívánták tenni a hátországban is az ott szinte érzékelhetetlen háborút. Lövészárkot rendeltek hát Budára, Pasarétre, amit 50 fillérért lehetett megnézni. Özönlött a nép. Csütörtökönként az 1 koronás műsorra is. Ekkor katonai fényszórók, világítópisztolyok és rakéták révén háborús tűzijátékot is adtak.
Amint egy jó ideje a magyar állam immár békés ünnepén is szokás, ahogy azt hamarosan láthatjuk.
Ünnepelni fogjuk a sikereket, melyekhez gyakran különleges módszerekre is szüksége van a hatalomnak. A napokban a Blaha Lujza téren a zebránál várakozva megkérdezte tőlem egy fiatalabb ember, tudom-e, mikor lesznek az önkormányzati választások. Tudtam, mondtam, kérdeztem, miért kérdi. Mert már nagyon várja. A közmunkásoknak ugyanis fizetnek 25 ezer forintot, ha elmennek szavazni. Az most nagyon jól jönne, de októberig még kibírja valahogy. Azt ígérik, biztosan meglesz.
Ki ígér, ki fizet? – kellett volna kérdeznem, de elmulasztottam. Nem éreztem tisztességesnek, hogy anyagot vegyek fel a zebránál az egyébként épp szabadságos frontharcosra emlékeztető férfival. Pont vele játsszam le a piros lámpánál, amit mindenhol le lehet, ahol emberek keresztezik valamiképpen egymás útját. A lényeg mindig ugyanaz: nincs törvény. Az egyik gázol, vagy lefizet, vagy ügyet sem vet, miközben van ügy. Akad, akinek ez jó, másnak még nehezebbé teszi az életet.
Törvény hiányában pedig a tűzijáték rakétái sem épp ezen a napon indulnának. István király volt az ugyanis, aki megteremtette Magyarországon a törzsfőnöki szabad akarattal szemben a törvények uralmát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.