Szerző: BORBÁS BARNA
2019.08.05.
Olvasóink tudják, hogy csak akkor jövünk elő a Heti Válasz-os múlttal, amikor muszáj. Például amikor az archívum és a márkanév biztonságba helyezésére tett kísérletünk egy nagyobb erőcsoport beavatkozása miatt kudarcot vall – meggyőződésünk, hogy a magyar sajtótörténet e darabkája a köz ügye is. Most nincs rendkívüli helyzet, „csupán” évforduló: tavaly ilyenkor kellett befejeznünk a munkát az előző szerkesztőségünkben. Ezért úgy határoztunk, hogy először és utoljára, részletesen megírjuk az újság bezáratásának történetét. Nem az önsajnáltatás miatt, hanem egyrészt azért, mert máig sokan kérdezik, hogy mi történt pontosan (az imént linkelt cikkben meg is ígértük, hogy erre választ adunk), másrészt azért, mert ügyünknek van rajtunk túlmutató tanulsága. Talán nem is egy.
Az alábbi írás nem szenvtelen tényközlés és nem is 20 újságíró közös nyilatkozata. Egyetlen tanú voltam a sok közül, a történeteket saját feljegyzéseim és persze rengeteg beszélgetés nyomán rekonstruáltam. A szövegezésnél Bódis András segített pontosításokkal, tanácsokkal. A célom az volt, hogy olvasóinknak vagy – ha lehet így fogalmazni – a közvéleménynek, de minimum „a jegyzőkönyvnek” tudomása legyen arról, hogyan lett vége az ország második legnagyobb közéleti hetilapjának...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.