Szerző: KENESEI ISTVÁN
2019.08.02.
Tulajdonképpen nem értem, nálunk miért nincsen több családtag a kormányban. Oly sokszor elhangzott ugyanis, hogy az Európai Unió egyik vagy másik országában pontosan ugyanúgy működnek az intézmények, mint amilyenre mifelénk igazítják át őket, gondoljunk például a bíróságok minisztériumi alárendeltségére vagy a kutatóhálózatok akadémiáktól való távolságára, sőt az akadémiának az oktatási tárca alá tartozására – ez utóbbi Finnországban, ebben a liberális, tehát elcsökevényesedett demokráciában, ahol a keresztény szabadságról nyilván soha nem is hallottak, sőt, mint új miniszterünk kijelentette, „akiknél nem volt feudalizmus” (sem) – bár a cári Oroszország rendszerét akkor nem tudom, minek nevezné, de bizonyára így kódolta ki, hogy mivel a felvilágosodás rossz, akkor a feudalizmus biztos jó dolog. Ugyan ami a finn „akadémiát” illeti, ott a kutatási pályázatokat kezelő szervet hívják így, ezért is tartozik a minisztériumhoz, de van nekik egy teljesen független tudományos akadémiájuk is, csak egy kicsit jobban kellett volna körülnézni az interneten.
A mi minisztereinkre fordítva a szót, csak azért ötlött fel bennem a családon belüli munkamegosztás lehetősége, mert a frissen beiktatott brit kormányfő épp most nevezte ki hasonszőke testvérét, Jo Johnsont (többek között) felsőoktatási miniszterré, akitől arra lehet számítani, hogy első intézkedései között megtorpedózza a tandíjcsökkentésre irányuló kezdeményezést...Mi már ebben is hasonlítunk az angolokra, csak nálunk titokban, legalábbis a sajtó java által észre sem véve emelkedtek radikálisan, esetenként duplájukra a költségtérítés néven ismert tandíjak, egyes TTK-s szakokon egészen 500 ezer Ft-ra félévenként...
Az elitek árulása
De vissza az akadémiához! A tavaly tavasszal indult sajtókampány első fecskéje az akkor még Schmidt Mária kezében lévő Figyelő cikke volt. Itt írta le áprilisban maga a tulajdonos egy korábbi listázására utalva sajátosan emelkedett stílusában: „Mostanra emiatt mindenki, aki a ballib körökben adni akar magára, becsatlakozott a »listázás« elleni tiltakozók közé. Így a Magyar Tudományos Akadémia, amelyben még ott ülnek a komcsi időszak múmiái is, illetve neveltjeik, vagy az ELTE és a Corvinus oktatói közül jó néhányan a legfélősebbek közül. Ahogy a Professzorok Batthyányi (sic!) Körének és az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának megmondói is nyilván rettegni kezdtek.”...
Majd pár hónapra rá a lap egy újabb listával állt elő, amelyben egyébként csak néhány nappal a júniusi költségvetési elvonás bejelentése után konkrét nevekkel és címekkel támadta az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának (TK) kiszemelt belső és külső munkatársait a névtelen szerző által túlságosan „liberálisnak” tartott témáik miatt. „Az intézmény és a hozzá tartozó kutatóintézetek azért is fontos látleletei (sic!) az akadémiai munkának, mert azt gondolnánk, hogy itt a valós társadalompolitikai folyamatokat követő, a demográfiai krízis megoldására, vagy a gyermekvállalás elősegítésére javaslatot tevő munkák sorakoznak a polcokon, az itt dolgozók ezeken a területeken igen aktív publikációs munkát fejtenek ki. Ehhez képest azonban leginkább a liberális világszemlélet narratívája alapján, a szexuális kisebbségek társadalmi helyzete, a gendertudomány és a befogadás foglalkoztatja a kutatókat.”..
A TK, de maga az MTA is éles hangon utasította vissza ezt a beavatkozási kísérletet, amely egyrészt megmutatta, hogy nem egyszerűen a kormány számára fontos témák iránti elkötelezettség mozgatja a szerző tollát, hanem egyfajta ideológiai alapú kényszerzubbonyt húzna a kutatás autonómiáját eddig adottnak hitt szervezetekre, nem túlságosan különbözve egy lassan már feledésbe merült korszak gyakorlatától. Másrészt a hívek számára utat mutatott, miszerint az MTA „szabad préda” lett, nem élvezi a Fidesz belső köreinek nemhogy a védőernyőjét, de még a jótékony semlegességét sem. Ettől fogva mintegy varázsütésre megindultak a kormánybulvár vezércsahosai mellett a kommentelők falkái is: a tudomány jótékony szellőjétől érintetlen trollok és lelkes sajtólevelezők százai ugrottak rá az új témára, telefonjuk billentyűzetébe pötyögve kioktatásukat a kutatók számára, hogy miképp kellene hasznosabbaknak lenniük, ha már „a kormány mi pénzünkből fizeti őket”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.