Szerző: GYARMATI ANDREA
2019.08.03.
Néhány hónapja levél érkezik anyunak és nekem is, hogy balettozzunk be a bankba, és adategyeztetés címén mutassuk be az iratainkat, így garantálva, hogy nem mosunk pénzt.
Idézem: ”Felhívjuk a figyelmét, hogy amennyiben 2019. augusztus 15. napjáig azonosító adataink közlése/frissítése/aktualizálása nem történik meg, úgy a pénzmosás megelőzéséről szóló törvény 12§(5) bekezdése értelmében kötelesek leszünk bankszámláján az ügyeleti megbízásokat megtagadni mindaddig, amíg az aktualizálást el nem végezték.”
Sokadszorra állapítom meg, hogy tudom, miért nem mentem jogásznak. Leginkább azért, mert az ilyen mondatok értelmezése meghaladja a képességemet.Tiszta szerencse, hogy ezzel a fogyatékosságommal nem lehetek egyedül, mert az írás így folytatódik: „Ez azt jelenti, hogy az igazolványok bemutatásának hiányában nem lesz lehetősége új átutalási vagy egyéb megbízás benyújtására és a bankkártya használatára. Ennek elkerülése érdekében kérjük, mielőbb látogasson el bármelyik fiókunkban a fent leírtak szerint.”
Ja, és köszönik a közreműködésemet.
Így már értem: ha kell a pénzem, fáradjak be.
Anyu kilencvenkét éves, rosszul lát, bő öt éve nem volt lent az utcán. Nem akarom kitenni egy ilyen kirándulással járó stressznek. Telefonálgatok fél napot, mire kiderül, meghatalmazással ugyan nem intézkedhetek helyette, viszont ő maga online, egy gyors regisztrációt követően elvarrhatja az elvarrandót.
„Nem gond, flottul megy majd!” – így a banki ügyintéző. „Nektek nem gond – ezt meg én gondolom. – Ahogy nekem meg az nem gond, hogy diagnosztizáljak egy influenzát, de azzal meg neked gyűlne meg a bajod.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.