2019. augusztus 24., szombat

FULDOKLOM – INTERJÚ POGÁNY JUDITTAL SZÍNHÁZRÓL, KÖZÉLETRŐL ÉS A VÉGTELEN SZOMORÚSÁGRÓL


168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2019.08.24.


Civilben gyakran szégyelli, sőt, olykor még utálja is magát, ám a színpadon kinyílik, ott azt érzi, hogy tehetséges, és ezt az élményt nagyon szereti – nyilatkozza a 168 Órának Pogány Judit, akivel annak apropóján beszélgettünk, hogy néhány nap múlva betölti a 75. életévét, valamint átveheti a Színházi Kritikusok Céhének életműdíját. Az Örkény Színház művésze mesél a kettős életéről, a színházi szertartásairól, de arról is, miért nem jár tüntetni, hányszor eszik egy nap, miért nem szeret vásárolni, miben ért egyet Róbert Gidával, és hogy miért nem kezdené újra az életét.

Szeptember 10-én lesz hetvenöt éves. Összeállt egy történetté az élete?

– Nem gondolkodom ezen, soha nem készítek számadást. Én már húszévesen azt éreztem, hogy valami nagyon kerek jubileumhoz érkeztem, ugyanez volt harminc- meg negyvenévesen is. Amikor ötven lettem, rendeztek a tiszteletemre egy vacsorát a Víg Kalmárban, na, akkor belém nyilallt, hogy most már muszáj felnőttnek éreznem magam. A hatvanon átsiklottam, hetvenévesen meg Mácsai Pál és a társulat tagjai megleptek egy ünnepséggel az Örkény Színház büféjében, ahova elhívtak mindenkit, aki fontos szerepet játszott az életemben. Csodálatos barátokat. Annyira örültem nekik, meg sem fordult a fejemben, hogy a pályámról vagy az életemről gondolkodjak.

Azon sem elmélkedik, hogy esetleg fordulhatott volna másfelé is a története?

– Azon sem. Apró gyerekként is színész akartam lenni. Háromévesen már olyan exhibicionista voltam, hogy amikor vendégek voltak nálunk, és a szüleimmel beszélgettek a másik szobában, felmásztam a zongoraszékre, elkezdtem játszani és énekelni, közben figyeltem, hogy mikor halkul el odaát a zsivaj. És amikor megéreztem, hogy már rám figyelnek, az fantasztikus élmény volt. A mai napig emlékszem arra az érzésre. Persze kamaszkoromban akartam lenni csillagász, mérnök, erdész, jogász, a jogi egyetemet el is kezdtem levelezőn, de a színház végül kiütéssel győzött...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.