168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2019.08.24.
– Szeptember 10-én lesz hetvenöt éves. Összeállt egy történetté az élete?
– Nem gondolkodom ezen, soha nem készítek számadást. Én már húszévesen azt éreztem, hogy valami nagyon kerek jubileumhoz érkeztem, ugyanez volt harminc- meg negyvenévesen is. Amikor ötven lettem, rendeztek a tiszteletemre egy vacsorát a Víg Kalmárban, na, akkor belém nyilallt, hogy most már muszáj felnőttnek éreznem magam. A hatvanon átsiklottam, hetvenévesen meg Mácsai Pál és a társulat tagjai megleptek egy ünnepséggel az Örkény Színház büféjében, ahova elhívtak mindenkit, aki fontos szerepet játszott az életemben. Csodálatos barátokat. Annyira örültem nekik, meg sem fordult a fejemben, hogy a pályámról vagy az életemről gondolkodjak.
– Azon sem elmélkedik, hogy esetleg fordulhatott volna másfelé is a története?
– Azon sem. Apró gyerekként is színész akartam lenni. Háromévesen már olyan exhibicionista voltam, hogy amikor vendégek voltak nálunk, és a szüleimmel beszélgettek a másik szobában, felmásztam a zongoraszékre, elkezdtem játszani és énekelni, közben figyeltem, hogy mikor halkul el odaát a zsivaj. És amikor megéreztem, hogy már rám figyelnek, az fantasztikus élmény volt. A mai napig emlékszem arra az érzésre. Persze kamaszkoromban akartam lenni csillagász, mérnök, erdész, jogász, a jogi egyetemet el is kezdtem levelezőn, de a színház végül kiütéssel győzött...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.