Szerző: Határátkelő
2019.08.31.
A mindennapokban (legyen szó magánéletről és közéletről) egy ideje már elég durván elszabadultak az indulatok. Ha visszamennénk akár csak 10-15 évet az időben és megmutatnánk pár mostani megnyilvánulást az akkori énünknek, lenne csodálkozás. A helyzet nem speciálisan magyar, így van ez mondjuk Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is.
Mindez arról jutott eszembe, hogy a héten úgy hozta az élet, hogy két nagy vihart kavart poszt is megjelent a blogon. Elsőként Balázs írása arról, hogy hazalátogatva mennyi pozitív élmény érte, majd pár nappal később Ábel írása arról, mennyi negatív.
Mindkét esetben egészen komoly gyűlöletcunami ömlött a szerzőkre (és hát persze a blogra), ami külön érdekes, hogy mindkét oldalról… Az emberek jelentős része ugyanis csak a saját perspektíváján keresztül képes látni a dolgokat, minden, ami azon túl esik, biztosan hazugság, propaganda és nem létezhet.
(Hozzáteszem, mindkét szerző többször írt már a blogra, ami igazán érdekes, hogy Balázs például a múltkor azért kapott, mert képes volt leírni, milyen ellátásban részesült egy osztrák kórházban.)
De nem erről szól a mai poszt, hanem arról, hogy elindult a Los Angeles-London-Budapest-tengely második évada (az amerikai nagyvárosból továbbra is Tamással, a brit fővárosból Bandosszal), amiben a Brexittel kezdtünk és egészen az elszabadult indulatokig jutottunk el.
A Brexitről annyit, hogy Boris Johnson miniszterelnök a héten ledobta a bombát, amennyiben azt kezdeményezte az uralkodónál, hogy a parlament a szokásosnál később, október közepén üljön össze a szünet után, amit II. Erzsébet jóvá is hagyott, ezzel gyakorlatilag meggátolva a képviselőket a megállapodás nélküli Brexit jogszabályi úton történő megakadályozásában.
Bandosz szerint a felháborodás hatalmas, de azért „nem kószálnak zombihadak az utcán”, magyarán London éli az életét. Mindkét oldal a demokráciával érvel, az egyik oldal azt mondja, hogy ha a kilépésre szavaztak az emberek, akkor annak meg kell lenni, a másik szerint a parlament felfüggesztése nem demokratikus lépés.
„Van egy hatalmas patthelyzet. A múltkori adásban beszélgettünk a szomszédról, aki átjött és közölte, hogy ő a Brexit ellen szavazott, de most már csinálják végig minél gyorsabban. Úgyis végig kell vinni, akkor legyen meg akár alkuval, akár anélkül” – mondta Bandosz, aki szerint valakinek fel kell oldania a patthelyzetet és lehet, hogy Boris Johnson lesz az, akármilyen sajátos is a megoldása.
„Az emberek nagyon belefásultak, akad, aki már nem akar vele foglalkozni. Valószínűleg ezért van az, hogy nagyobb azok aránya, akik szerint ezt most már be kell fejezni és ki kell lépni” – tette hozzá.
„Olyan ez, mint egy válás. Senkinek sem kívánom, de amikor odajut az ember, akkor valakinek mennie kell, aztán majd utána valahogyan fölépíti az ember az életét” – hozott példát Bandosz.
Az elmúlt évek teljesen felforgatták a brit politikai kultúrát, amiből eltűnt az azt eddig jellemző visszafogottság, kiegyensúlyozottság, „mostanra itt is úgy vagdalkoznak a politikusok és a médiaszereplők, mint Magyarországon”.
Tamás szerint hasonló jelenség figyelhető meg az Egyesült Államokban (és a világ több más részén is), azaz hogy nagyjából egy időben megváltozott a hagyományos jobb-baloldal feloszlás.
Érdekes kérdés az is, hogy az elnökválasztás előtti szokásos előválasztási hercehurca mennyire használja el a jelölteket (ez ugye általában az éppen ellenzékben lévő oldalra érvényes, esetünkben a demokratákra), mennyire harcolja ez a másik oldal malmára a vizet, marad-e idő egy egységes üzenet átvitelére.
„Úgy tűnik, mostanában már mindent lehet, lebontani értékeket. Azok mennek a közösségi médiában, akik nagyot mondanak” – vélte Bandosz.
„Olyan szinten tudnak elszabadulni az indulatok a hétköznapokban (pont azért, mert a politikában és a médiában is mindent szabad), hogy egészen furcsa és etikátlan támadások indulhatnak el emberek ellen, amit az emberek nagyon nehezen viselnek.
Eddig nyugalom volt, az emberek toleránsabbak voltak. Sok emberrel beszélgetve úgy látom, őket is sokkolja, hogy milyen típusú támadások indulhatnak el akár nem politikusok ellen is, csak azért, mert más népcsoport, vagy vallási csoport tagja. Miközben Amerika azért Amerika, mert mindenki máshonnan jött” – mondta Tamás.
És ezzel nagyjából vissza is jutottunk a poszt elején említettekhez…
Természetesen sok minden másról is beszélgettünk még, hogy miről, kiderül, ha meghallgatjátok a podcastot!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.