Szerző: TÓTA W. ÁRPÁD
2019.08.10.
2050, Európa. A kontinens népei közös erőfeszítéssel közelednek a nulla széndioxid-kibocsátás felé. Látványosan zöldül a táj, a régen bezárt gyárakat benőtték a kúszónövények. Ha alacsonyabbra ereszkedünk azonban pedálos sárkányrepülőnkön, elkeseredett harcokat figyelhetünk meg az utolsó konzervraktárak körül. A vér a régi, de ismét nyílpuskákkal és katapultokkal ontják, mert senki nem mer elsütni egy puskát a széndioxid miatt. Egy böfögésért is hosszú kényszermunka járhat a szeméttelepen. Bablevesfőzésen kapott idős asszonyokat vernek agyba-főbe békejeles karszalaggal járőröző milicisták.
Ma már tömegek kapják fel a fejüket, és tesznek azért, hogy a klímakatasztrófát megállítsák. Dízelterepjárójukat nemcsak tisztább, de divatosabb hibrid terepjáróra cserélik például, esetleg teljesen elektromos sportkocsira. Addig verik az asztalt, amíg papírszívószálat kapnak a koktéljukhoz, és tapsolnak, ha egy politikus megígéri az akkumulátoros buszokat, hiszen azokhoz csak Kínában kell kibányászni pár száz tonna lítiumot és egyebet, és a kínaiak bizonyára kutyaszánon viszik fel a bányából a gyárba.
Ám még a kibocsátást valóban csökkentő kezdeményezések eredménye is gyakorlatilag elhanyagolható a már a levegőben lévő üvegházgázok mennyiségéhez képest. Valamint ahhoz az ellenhatáshoz mérve, hogy a részvényesek bizony akkor nem csapják el az igazgatójukat, ha növeli a forgalmat, és nem pedig ha rábeszéli a fogyasztót, hogy ne vegyen még új cuccot, mert a régi pont jó lesz egy darabig.
A klímavédelemnek ára van. Nemcsak civilizációnk, kultúránk, nyári élményeink és napi étkezésünk, de a merő lélegzésünk is üvegházhatást okozó gázokat termel. Amelyek kétségkívül megváltoztatják a bolygó éghajlatát, és cunamikat, tornádókat, továbbá szúnyog- és homokféreg-inváziókat idéznek elő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.