Szerző: HORN ANNA
2019.08.23.
– Igen, igen, beszéltünk mi is róla, remek ötlet. Csak hát sokba kerül…
– Ja, erre ne legyen gondod, majd összekaparjuk valahogy azt a csekélységet. Megpumpoljuk, akit kell, oszt jó napot.
– Lehet itt egy kis probléma azért…
– Na, hát ez lesz a dolgot – haverok vagyunk, nem? Megtesszük egymásnak, amit kell. Na, szevasz, Sanyikám, és hajrá!
És Sanyika nem ijedt meg a feladattól, nekilátott, újabb haverok kerültek a képbe, és még csak arra sem vették a fáradságot, hogy szépen, csendben végezzék ki a tavat. Nem. Előre lezsírozott pályázatok nyertesein keresztül ömlenek az adómilliárdok a haverok zsebébe, hogy abból saját kis kastélyokat, szállodákat vagy bármi mást építsenek, szépítsenek. Saját maguknak. Grönland az ott élőké, a Balaton meg azé, aki kapja-marja.
Vajon mi van még, ami nem eladó, de előbb-utóbb ráteszik a mancsukat a Lalák, Lölők, Sanyik, Pisták, nagymamák és egyéb családtagok és haverok?
Számomra nem csak a Balaton esett el, ahogy nemrég fogalmazott valaki, hanem az egész ország. Testestül, gyárastul, Tokaj-hegyvidékestül, Balatonostul. És lelkekről akkor még nem is szóltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.