Szerző: Határátkelő
2019.08.27.
Jó negyedszázaddal ezelőtt, a szocializmus bukását követően sok nyugati nagyvállalat érezte úgy, hogy finoman szólva lenne keresnivalója a régióban.
A multik megtelepedésével jöttek a külföldi munkavállalók is, akik persze szomjazták a hazai ízeket és társaságot. Így jelentek meg az első pubok a régióban, Prágában, Varsóban – és persze Budapesten is.
Ennek a folyamatnak az egyik emblematikus budapesti helye a Becketts pub lett, amit az ír Declan O’Callaghan nyitott.
„1995 újév napján érkeztem meg Budapestre. Fagyos hideg volt, mindenhol hó, de az emberek azt mondták: tarts ki nyárig, olyankor nagyszerű az idő” - mesélte az Irish Timesnak.
„Így hát kitartottam, majd a három hónapos próbaidőből hat hónap lett, a félévből három év – most pedig már közel 25 éve élek a magyar fővárosban” - tette hozzá Declan O’Callaghan.
A férfi Dublin egyik déli negyedében nőtt fel, bárokban és hotelekben dolgozott Killiney-ben és Mounttownban, mielőtt munkaadói felajánlották volna az akkor 23 éves fiatalembernek, hogy menjen dolgozni a közös tulajdonukban álló, nemrég nyílt Beckettsbe.
„Budapest sokkolt”
„Fogalmam sem volt, mire számítsak, amikor megérkeztem, sokkolt Budapest. Az iskolában nem sokat tanítottak arról, milyen az élet a Vasfüggöny mögött, azt hittük, nincsenek ételek az üzletekben és buszok az utakon” - emlékezett vissza.
„Aztán amikor megérkeztem, istenem! Láttam, hogy a tömegközlekedés az egyik legjobb a világon, az épületek pedig egyszerűen csodálatosak. A berlini fal 1989-es leomlása után alig öt évvel mindent lehetett kapni… a kapitalizmus hatalmas erővel csapott le” - mondta Declan O’Callaghan.
Persze bőven akadtak nehéz pillanatok, már csak azért is, mert először élt egyedül külföldön (23 évesen, ugye), hiányoztak neki a szülei és a testvérei, de a 90-es évek Budapestjének atmoszférája és a lehetőségek gyorsan elcsábították.
„A város tényleg vissza akart kerülni a térképre a „kelet Párizsaként” és úgy éreztük, ennek mi is a részesei vagyunk. Kiváltságos helyzetben voltunk, mert mindenki nálunk ivott. Minden multinak megvolt a maga külföldiekből álló stábja, akik magyar viszonyokhoz képest elképesztő összeget kerestek – és mi voltunk az otthonuk Budapesten” - mesélte Declan.
Márpedig ezek a külföldiek minden nap munka után egyenesen nekiindultak a városnak, mert nekik annyira olcsó volt minden. „Csak dobálták a pénzt a kasszánál, úgy éltek, mint a királyok” - emlékezett vissza az ír férfi, aki 1997-ben vette át a hely működtetését.
„A pubban élve láttunk embereket felnőni, elveszíteni mindent, megházasodni, gyereket vállalni, elválni… Fantasztikus napok és fantasztikus alakok voltak” - nosztalgiázott Declan...
A multik megtelepedésével jöttek a külföldi munkavállalók is, akik persze szomjazták a hazai ízeket és társaságot. Így jelentek meg az első pubok a régióban, Prágában, Varsóban – és persze Budapesten is.
Ennek a folyamatnak az egyik emblematikus budapesti helye a Becketts pub lett, amit az ír Declan O’Callaghan nyitott.
„1995 újév napján érkeztem meg Budapestre. Fagyos hideg volt, mindenhol hó, de az emberek azt mondták: tarts ki nyárig, olyankor nagyszerű az idő” - mesélte az Irish Timesnak.
„Így hát kitartottam, majd a három hónapos próbaidőből hat hónap lett, a félévből három év – most pedig már közel 25 éve élek a magyar fővárosban” - tette hozzá Declan O’Callaghan.
A férfi Dublin egyik déli negyedében nőtt fel, bárokban és hotelekben dolgozott Killiney-ben és Mounttownban, mielőtt munkaadói felajánlották volna az akkor 23 éves fiatalembernek, hogy menjen dolgozni a közös tulajdonukban álló, nemrég nyílt Beckettsbe.
„Budapest sokkolt”
„Fogalmam sem volt, mire számítsak, amikor megérkeztem, sokkolt Budapest. Az iskolában nem sokat tanítottak arról, milyen az élet a Vasfüggöny mögött, azt hittük, nincsenek ételek az üzletekben és buszok az utakon” - emlékezett vissza.
„Aztán amikor megérkeztem, istenem! Láttam, hogy a tömegközlekedés az egyik legjobb a világon, az épületek pedig egyszerűen csodálatosak. A berlini fal 1989-es leomlása után alig öt évvel mindent lehetett kapni… a kapitalizmus hatalmas erővel csapott le” - mondta Declan O’Callaghan.
Persze bőven akadtak nehéz pillanatok, már csak azért is, mert először élt egyedül külföldön (23 évesen, ugye), hiányoztak neki a szülei és a testvérei, de a 90-es évek Budapestjének atmoszférája és a lehetőségek gyorsan elcsábították.
„A város tényleg vissza akart kerülni a térképre a „kelet Párizsaként” és úgy éreztük, ennek mi is a részesei vagyunk. Kiváltságos helyzetben voltunk, mert mindenki nálunk ivott. Minden multinak megvolt a maga külföldiekből álló stábja, akik magyar viszonyokhoz képest elképesztő összeget kerestek – és mi voltunk az otthonuk Budapesten” - mesélte Declan.
Márpedig ezek a külföldiek minden nap munka után egyenesen nekiindultak a városnak, mert nekik annyira olcsó volt minden. „Csak dobálták a pénzt a kasszánál, úgy éltek, mint a királyok” - emlékezett vissza az ír férfi, aki 1997-ben vette át a hely működtetését.
„A pubban élve láttunk embereket felnőni, elveszíteni mindent, megházasodni, gyereket vállalni, elválni… Fantasztikus napok és fantasztikus alakok voltak” - nosztalgiázott Declan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.