CSERNOBIL KARMA MÉG MA IS HALÁLOS

24.HU
Szerző: OROSZ R. ZOLTÁN
2019.08.24.

Van egy eszköz a Csernobil körüli biztonsági zónában, ami még ma is extrémen veszélyes mennyiségű radioaktív sugárzást bocsát ki magából. Ez a Karom. Nem őrzik, de még csak egy figyelmeztető tábla sincs mellette, harminchárom éve egyszerűen otthagyták az erdőben. Most az HBO sorozata miatt odaözönlő, gyanútlan turistákat várja.

Azon kevesek közé tartozom, akik még egyetlen másodpercet sem láttak az HBO Csernobil című sikersorozatából. Nehezen veszem rá magam arra, hogy belekezdjek, és mivel nem fenyeget az a veszély, hogy valaki elspoilerezi a sztorit, nyugodtan halogatok. A vonakodásom oka egy gyermekkori trauma, amiről csak sokkal később tudtam meg, hogy az volt.

Nem emlékszem pontosan mikor, talán 1996-ban, a katasztrófa tizedik évfordulóján, vagy pár évvel korábban egy nagyszabású, utazó Csernobil-kiállítás érkezett Debrecenbe, a régi Kölcsey művelődési központ parkolójába. Tizenkét vagy tizennégy éves voltam akkor, már azt sem tudom, az osztállyal mentem-e oda, vagy önszántamból, de megnéztem. Kevés dolog maradt meg belőle, de ami igen, az annyira, hogy több mint húsz év után is olyan tisztán látom magam előtt, mint akkor, be sem kell csuknom hozzá a szemem.

Például az a jelenet, amikor

egy helikopter érkezik a felrobbant reaktor fölé, a rotorlapátjai szó szerint elmállanak, a hatalmas gép pedig belezuhan a füstölgő pokolba.

Ez fekete-fehérben, lassítva ment végtelenítve egy képernyőn. Aztán ott van még a gázmaszkban rohangáló likvidátorok képe, a sugárzásmérők kattogásból visításba váltó hangja. A legmegrázóbb mégis a baleset következményeivel foglalkozó rész volt. Fekete-fehér fotók kopasz, haldokló betegekről a szovjet kórházakban, genetikai rendellenességekkel született gyerek portréi, szomorú szemek egy hatalmas daganatoktól torzított arcon. Végül ott volt a vitrin, vastag, fehérre mázolt fémkeret, olyan, mint a kórházi gyógyszerkények, benne egy újszülött, kétfejű borjú, kitömve...

ITT OLVASHATÓ