BOLDOGSÁGKERESÉS DÁNIÁTÓL BRAZÍLIÁIG

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Elvira
2019.08.17.

Dánia indította el az életét pozitívabb irányba, Brazíliában pedig azt tanulta meg, hogy az a valódi szabadság, ha kitalálunk valamit és azt sok kitartással megvalósítjuk. Elvirával már többször találkozhattatok itt, a blogon is, elsősorban az említett brazíliai útja kapcsán (mondjuk ITT és ITT), ám nem ez volt az első külföldi élménye, hiszen jóval korábban Dániában járt népfőiskolára.

A dániai kaland még 2012-re datálódik, és a skandináv országba voltaképpen véletlenül került ki – mesélte, amikor leültünk beszélgetni. Hét éve elsősorban az volt a célja, hogy kipróbálja, milyen külföldön élni, akár csak pár hónapot.

A dán államnak volt akkor egy ösztöndíj-programja, erre jelentkezett ő is. A folyamat nagyon egyszerű volt, írni kellett egy emailt, kapott egy űrlapot, egy minimális összegű tandíjat el kellett utalni (a nagy részét a dán állam állta) és már indulhatott is.

Dániában népfőiskolára jellemzően középiskola után, esetleg a húszas éveik első felében mennek a fiatalok. Az elsődleges cél nem valamilyen konkrét szakma elsajátítása, hanem az, hogy különböző alkotótevékenységekkel foglalkozzanak, úgy, hogy közben az intézményekben lakva közösségben élnek - azaz Elvira szerint inkább életszemléletet lehetett ott elsajátítani.

„Nagyon sok mindent tanultam Dániában. Ez indította el pozitívabb irányba az életem. Sok mindent megtanultam arról, mekkora érték van abban, ha közösségben élünk és gondolkodunk.

Dániában azt tapasztaltam, a közösség mindenki számára fontos, hatalmas hozzáadott értéke van annak, ha egy közösség tagjaként hozunk létre valami jót és nem csak egyedül próbálkozunk” - mesélte.

Kíváncsi volt arra, hogyan képesek fenntartani a jóléti államot és arra jött rá, hogy ennek lényege voltaképpen a közös részvétel egy nagy vállalkozásban, aminek alapszabálya, hogy mindenki becsülettel adózik és így visszakap szolgáltatásokat. Fontos, hogy mindenki részt vegyen, különben nem lesz elég adó és nem lesznek jóléti szolgáltatások sem.

Elvira szerint a dánok boldogság alatt egyfajta hétköznapi derűt értenek, amikor az élet apró szépségei (mint amikor kisüt a nap egy csúnya téli napon) is értéket jelentenek: „A dánok akár ennyivel is képesek boldogok lenni. Az apró dolgokra figyelnek és nem arra, mi hiányzik az életükből”.

A dánokkal ugyanakkor nem sikerült mélyebb kapcsolatot kialakítania, jó közösség alakult ki viszont a többi külföldi diákkal, sokukkal a mai napig tartja a kapcsolatot.

És miért nem maradt Dániában? „Azért nem merült fel bennem, hogy kint maradjak, mert arra jutottam, hogy a csodálatos dán jóléti állam nem nekem való. Egyrészt úgy éreztem, hogy túl sok a szabály és én nehezen tudok szabályok között működni, másrészt a végén az volt az érzésem, hogy megkaptam azt a kulturális inspirációt, a sok-sok tanulságot, amiért jöttem. Mivel a hivatásom a magyar nyelvhez kötött, inkább hazajöttem, hogy teremtsek valamilyen értéket” - mesélte Elvira...

ITT OLVASHATÓ