Szerző: LÁSZLÓ CSABA
2019.07.31.
A sikeres sportolók bűvkörében pedig ott tolonganak a politikusok, hogy nekik is jusson a dicsfényből. A sajtó közben rendszeresen beszámol arról, hogy az eredetileg kommunikált szerény összegekhez képest hányszorosába is került a rendezés, az aktuális stadion, hogyan hullanak el a magyar foci csapatok az európai kupák elején és hogyan termelik a veszteséget az új, de üresen kongó stadionok. Gyönyörű példákat vonultatnak fel a pazarlás illusztrálására. Az MLSZ elnöke a saját közgyűlésén puffog nyilvánosan amiatt, hogy ész nélkül költik a klubok a pénzt olyan, jelentős részben külföldi játékosokra, akik egyetlen percet sem játszottak tétmeccsen. Szerintem hihetünk neki. Csányi Sándor tudja, hogyan kell észszerűen gazdálkodni, takarékos ember hírében áll.
A Magyar Narancs hasábjain pár hete Dénes Ferenc sportközgazdász tette fel a kérdést, hogy ez az egész jelenség színtisztán Orbán Viktor monomániája-e, vagy valami egész másról van szó. Igaza van, többről kell legyen szó, mint monománia. De az adófizetők pénzével való gazdálkodás hatékonyságának elemzése szempontjából szinte mindegy is, hogy emögött egy nemzetfelvirágoztatási vízió van, vagy a sportgazdaságon keresztül a GDP növelésének szándéka, vagy a projekteken és a működésen keresztül ellopható pénzek lehetősége, vagy csak egyszerűen a hideg politikai számításon alapuló szavazatszerzés motiválja. Ez már az orbáni kremlinológia, a politikusok viselkedésének nagyon fontos vizsgálati terepe.*
Nézzük a számokat:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.