Szerző: BALAVÁNY GYÖRGY
2019.08.15.
Akkurátusan meg vagyon határozva NER-részről, sulykolják is feszt, hogy milyen a számukra ideális ember. Volt a napokban Kövér László közjogi méltóság megnyilvánulása arról, hogy az a jó magyar, aki hármat-négyet is nemz. Hogy másik példát említsek, a Coca-Cola melegplakátjai keltette identitásviharban akadt kormánypárti megmondóember, aki a pólóján hirdette, hogy ő bizony, nézzünk csak oda, igazi FHF, vagyis Fehér, Heteró Férfi.
Minden politikai ideológiának van saját, eszményített emberképe. A komcsik annak idején az acélöklű munkást éljenezték, a nácik az árja harcost, az anarchovitalista, neohuszadikszázadi Orbán-rezsim ideálja pedig az, aki
- fehér bőrű,
- heteroszexuális,
- nagycsaládos,
- keresztény
- és férfi.
Túl azon, hogy például a bőrszín meglehetősen rossz emlékű rendszerekben számított utoljára érdemnek, még a szívem is ökölbe szorul, mikor valaki az adottságaival büszkélkedik. Amennyire igaz, hogy senkit nem szabad bántani azért, amiről nem tehet – ez a társadalmi erkölcs legfontosabb parancsolata –, annyira igaz a fordítottja is: senkit nem kéne felmagasztalni azért, ami nem az ő teljesítménye.
Amiről nem tudsz dönteni, azzal tök abszurd büszkélkedned, ahogy tök abszurd szégyenkezned is miatta.
Nyilván nem emelhetjük föl a társadalom egy csoportját anélkül, hogy meg ne aláznánk a többit. (Kivéve, ha eleve hátrányból induló csoportról van szó, melyet a többi mellé lehet segíteni.) Az ideálosdi arra szolgál, hogy a „minden ember egyenlő” elvet kikukázhassuk, mégpedig úgy, hogy a hatalom majd jól megmondja, kiket preferál és kiket felejt az út sokat emlegetett szélén. Egyértelmű, hogy a NER-kultúrában
- heteroszexuális,
- nagycsaládos,
- keresztény
- és férfi.
Túl azon, hogy például a bőrszín meglehetősen rossz emlékű rendszerekben számított utoljára érdemnek, még a szívem is ökölbe szorul, mikor valaki az adottságaival büszkélkedik. Amennyire igaz, hogy senkit nem szabad bántani azért, amiről nem tehet – ez a társadalmi erkölcs legfontosabb parancsolata –, annyira igaz a fordítottja is: senkit nem kéne felmagasztalni azért, ami nem az ő teljesítménye.
Amiről nem tudsz dönteni, azzal tök abszurd büszkélkedned, ahogy tök abszurd szégyenkezned is miatta.
Nyilván nem emelhetjük föl a társadalom egy csoportját anélkül, hogy meg ne aláznánk a többit. (Kivéve, ha eleve hátrányból induló csoportról van szó, melyet a többi mellé lehet segíteni.) Az ideálosdi arra szolgál, hogy a „minden ember egyenlő” elvet kikukázhassuk, mégpedig úgy, hogy a hatalom majd jól megmondja, kiket preferál és kiket felejt az út sokat emlegetett szélén. Egyértelmű, hogy a NER-kultúrában
- a nők,
- a kiscsaládosok,
- a gyermektelenek,
- az örökbefogadók,
- az elváltak,
- az egyedülállók,
- az ország peremvidékein élők,
- közülük is a nem fehér bőrű nagycsaládok, valamint
- a szegények,
- a melegek,
- az ateisták, illetve
- a nem keresztény vallásúak
így, vagy úgy kívül rekednek az igazak, a „jó magyarok” kasztján...
- a kiscsaládosok,
- a gyermektelenek,
- az örökbefogadók,
- az elváltak,
- az egyedülállók,
- az ország peremvidékein élők,
- közülük is a nem fehér bőrű nagycsaládok, valamint
- a szegények,
- a melegek,
- az ateisták, illetve
- a nem keresztény vallásúak
így, vagy úgy kívül rekednek az igazak, a „jó magyarok” kasztján...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.