AZ ÉLŐLÉNYEK ÉS A VÁROSOK KÖZÖS ELMÉLETE

QUBIT
Szerző: SZILVA ATTILA
2019.08.26.

...Találunk-e a Kleiber-törvényhez hasonló egyszerű összefüggéseket a városokra, azaz az emberek alkotta szuperorganizmusokra? Geoffrey West szerint igen. Például kiderül, hogy egy lakosra nézve egy ötmilliós város mindössze feleannyi benzinkúttal képes fenntartani a közlekedését, mint egy ötvenezres. De szám szerint is hasonló skálázás figyelhető meg az elektromos kábelek és a vízvezetékek hosszában. És a felhasznált energiában is, legalábbis a könyvben felsorolt tudományos publikációk szerint. Ha az egyik várost kétszer annyian lakják, mint a másikat, akkor benzinkútból és elektromos kábelből a kétszereséhez képest 15 százalékkal kevesebb szükséges. Ez a 15 százalékos ugrás „önhasonló” módon figyelhető meg. Mindegy, hogy egy tízezer fős várost hasonlítunk össze egy húszezressel vagy egy egymillióst egy kétmillóssal. A duplázásonkénti 15 százalékos spórolás 0,85-ös szublineáris skálázást jelent az infrastruktúrában. 

Az infrastruktúra, és különösen az energiafelhasználás skálázása önmagában is lényeges. A világ leggazdagabb részén a biológiai 100 W helyett egy ember 11 kW-ot használ jelenlegi életvitelének fenntartására, ami a kék bálna biológiai energiaigényének felel meg. Ez összesen annyi energia, mint ha tízezer éve 200 milliárdan lettünk volna. Az évszázad végére ebben az értelemben 1000 milliárd urbánus körülmények között élő embert kell ellátni energiával (és ivóvízzel).

Ugyanakkor egy városról sosem az elektromos kábelek vagy az úthálózat hossza jut először az eszünkbe, hanem az, hogy az infrastruktúra mennyire könnyíti meg a városlakók életét. A város a városlakókat jelenti, nem pedig a kábeleket és a betont. Ezt az átütő felismerést többek között Jane Jacobs aktivistának köszönhetjük, aki az amerikai városokról (leginkább New Yorkról) írt egy klasszikus könyvet a hatvanas években, ami alapjaiban késztette átgondolásra a várostervezést...

ITT OLVASHATÓ