ANYU, ODAÉRÜNK IDŐBEN, HOGY FINOMAT EHESSÜNK?

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG

Szerző: TUKORÁNÉ KÁDÁR IBOLYA

2019.08.26.

A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete és a Segíts a rászorulókon Facebook-csoport, a hónap utolsó vasárnapján – ahogyan már több éve teszi – ismét vendégségbe hívta a nehéz sorsú debrecenieket. Az ingyenes ételosztáson egy tál meleg ebéddel, friss kenyérrel vártunk minden rászorulót. A gyerekes családoknak fagyival is kedveskedtünk. A forróság miatt vittünk több karton hűtött ásványvizet is.

Az ételosztás kezdete előtt jó fél órával már sokan álltak a sorban, a várakozók száma egyre nőtt. Sok embertársunkat már jó ismerősként köszöntöttünk, hisz’ minden alkalommal találkoztunk eddig velük. Egykor, több mint hat éve az első ételosztásokat az utcán élőknek hirdettük meg, ma már ők vannak kevesebben. A hosszú sorban a hajléktalan honfitársaink mellett nagyon sok az egykor jobb napokat látott kisnyugdíjas, közmunkából tengődő felebarátunk. Sokan rokkantsági nyugdíjból vegetálnak, és mind többen jönnek olyanok, akiknek élete az utóbbi években került lejtőre, eladósodtak, nyögik a devizahitelt.

Szomorúan látjuk, hogy egyre több a kisgyermekes család, akik hétvégén csak így tudnak meleg ételt biztosítani gyermekeiknek. Összeszorul a szívünk, amikor szomorú szemű kisgyermeket látunk, aki fogja szülei kezét, és várja, hogy töltött káposztát ehessen. Nem felejthetjük el azt az öt év körüli kisfiút, aki ma édesanyjával jött az ételosztásra. Míg a kis edénykébe került az ennivaló, a kisgyermek síró hangon mondta: „anya, éhes vagyok”. Ilyenkor mindig rádöbbenünk, milyen jó érzés, hogy segíthetünk, és – ha kis időre is – örömöt tudunk szerezni a társadalom elesettjeinek. Egy másik anyuka, aki rendszeres vendégünk, könnyes szemmel mesélte, kisfia minden ételosztás reggelén noszogatja, hogy „anyu siessünk, mert finomat szeretnék enni. Ha nem érünk oda időben, akkor nem kaphatok fagyit sem.” Ezek bizony könnyfakasztó pillanatok számunkra, elszorul a szívünk: ezek a gyerekek már nagyon korán megtanulják, hogy nincs. Sajnos a mai társadalomból hiányzik az a szolidaritás, hogy ezeknek a csillogó szemű gyermekeknek és az élettel küszködő szüleiknek segítő kezet nyújtson. A hivatalokban csak akták, amelyek mögött nem látják az embert.

Minden hónap végén visszatér hozzánk egy édesanya, aki 34 éves magatehetetlen fiát gondozza a nap 24 órájában. Hihetetlen, hogy Debrecen város önkormányzata piaci alapon adott csak bérlakást kettejük számára, így a rezsi kifizetése és a gyógyszerek kiváltása után havonta 10 ezer forintjuk marad ennivalóra. Elmondta, most kérvényezte Papp Lászlótól, Debrecen város polgármesterétől, hogy a bérleti díjat szociális alapon állapítsák meg számukra. Kértük, tájékoztasson bennünket arról, milyen választ kapott a város első emberétől...

ITT OLVASHATÓ