Szerző: BLASKÓ ZSÓFIA
2019.08.20.
Júliusban Puerto Rico közelmúltjának legnagyobb tüntetéshullámát élte át. A több mint tíz napon át tartó tömegtüntetések közvetlen kiváltó oka az volt, hogy még a hónap elején nyilvánosságra került néhány igen kellemetlen beszélgetés, aminek Ricardo Rosselló kormányzó is aktív résztvevője volt. A kiszivárogtatott, kilencszáz oldalnyi privát Telegram-csetben, amit egy helyi oknyomozó újságíró szervezet szerzett meg, Rosselló lazán végigzongorázza a gyűlöletbeszéd összes kategóriáját, homofóbiától kezdve a szexizmuson át az erőszakos fenyegetésig.
Rossellónak a szivárogtatás után eszében sem volt lemondani, sőt, azt nyilatkozta, hogy ő tulajdonképpen semmi illegálisat nem követett el, mindössze csak helytelenül cselekedett, amit igazán sajnál, de úgy gondolja, hogy megbánást tanúsítani éppen elég. Ezek után kijelentette, hogy „amibe egyszer belefogunk, azt végig is kell vinni”, ennek megfelelően nem szeretne lemondani, éppen ellenkezőleg, „tovább dolgozna az emberekért”. A Puerto Rico-iaknál pedig itt szakadt el végleg a cérna: a 3,5 milliós lakosságú szigetországban félmillió ember addig tüntetett, míg elérték, hogy a kormányzó lemondjon. Az ország történelmében először történt ilyesmi.
Nyilván már a szivárogtatós sztori is pont elég lehetne ahhoz, hogy az embereket ilyen mértékű megmozdulásra késztesse, ám
egy ilyen tüntetéshullám mögött, ami még az apolitikusabb rétegeket is kivitte az utcára, több állt mint egy politikus gyűlölködő sértéseinek megtorlása. A júliusi tüntetésekben a Puerto Rico-iak évek, sőt, évtizedek alatt felgyülemlett frusztrációja tükröződött.
De mi áll a frusztráció mögött?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.