Szerző: MAGYARI PÉTER
2019.08.21.
Timothy Snyder amerikai történész létére Közép- és Kelet-Európa egyik legkiválóbb elemzője - élt is a régióban, és az angolon kívül jól tud franciául, németül, lengyelül és ukránul, továbbá olvas csehül, szlovákul, oroszul és belaroszul is. Ez azért nagyon fontos, mert eredetiben olvassa azokat forrásokat, amelyek alapján teljes magabiztossággal levezeti, hogy Vlagyimir Putyin az 1920-as években kiérlelt fasizmus programját tudatosan valósítja meg.
Ez a fő kiindulópontja a magyarul idén megjelent, eredetileg 2018-as könyvének, A szabadság felszámolásának, amelyben bemutatja, hogy a nyugati polgári demokráciára micsoda veszélyt jelent ez az ideológia. A párhuzamok Magyarországgal akkor is nagyon feltűnőek, ha a kötet egyébként alig említi Magyarországot.
A putyini fasizmus
Snyder nem csak összekapcsolja a 20. századi fasiszta teóriákat és a 21. századi politikai törekvéseket a mintázatuk alapján, hanem feltárja a közvetlen kapcsolatot, a szóhasználaton és a nyíltan átvett gondolatokon keresztül is. Olyan orosz és más európai fasiszta politikai gondolkodókat idéz a 20. század első feléből, akik egyáltalán nincsenek már benne a nyugati köztudatban, viszont a mai orosz vezetők rendszeresen hivatkoznak rájuk, műveiket újra megjelentetik, és emléktábláik előtt fejet hajtanak a politikusok. A nacionalista, autoriter, illiberális orosz rendszerre Snyder szerint elég pontosan ráillik az 1920-as évek fasiszta koncepciója. (Umberto Eco alapos kritériumrendszert határozott meg a fasizmus felismeréséhez, erről itt írtunk részletesen, nagyjából ezeket a jegyeket használta Snyder is.)
Ettől a fasiszta örökség újraélesztésének azonosítása nem elméletként vagy valami mániaként jelenik meg a könyvben, hanem történettudományi módszerrel készített bizonyításként. Még akkor is, ha egyébként a putyini ideológia hivatalosan nemcsak hogy elutasítja a fasizmust, de Ukrajnában saját állítása szerint éppen a fasizmus ellen harcol. (A szavak átértelmezése fontos eszköze az orosz propagandának, és ebben az esetben különösen fontos volt számukra, hogy párhuzamot alkossanak a második világháború és a mostani helyzet között, ahol Oroszország az áldozat, amit a Nyugat felől rátörő ellenség fenyeget. Miközben a valóságban orosz fegyverekkel orosz katonák robbantották ki a háborút 2014-ben.) ...
Snyder nem csak összekapcsolja a 20. századi fasiszta teóriákat és a 21. századi politikai törekvéseket a mintázatuk alapján, hanem feltárja a közvetlen kapcsolatot, a szóhasználaton és a nyíltan átvett gondolatokon keresztül is. Olyan orosz és más európai fasiszta politikai gondolkodókat idéz a 20. század első feléből, akik egyáltalán nincsenek már benne a nyugati köztudatban, viszont a mai orosz vezetők rendszeresen hivatkoznak rájuk, műveiket újra megjelentetik, és emléktábláik előtt fejet hajtanak a politikusok. A nacionalista, autoriter, illiberális orosz rendszerre Snyder szerint elég pontosan ráillik az 1920-as évek fasiszta koncepciója. (Umberto Eco alapos kritériumrendszert határozott meg a fasizmus felismeréséhez, erről itt írtunk részletesen, nagyjából ezeket a jegyeket használta Snyder is.)
Ettől a fasiszta örökség újraélesztésének azonosítása nem elméletként vagy valami mániaként jelenik meg a könyvben, hanem történettudományi módszerrel készített bizonyításként. Még akkor is, ha egyébként a putyini ideológia hivatalosan nemcsak hogy elutasítja a fasizmust, de Ukrajnában saját állítása szerint éppen a fasizmus ellen harcol. (A szavak átértelmezése fontos eszköze az orosz propagandának, és ebben az esetben különösen fontos volt számukra, hogy párhuzamot alkossanak a második világháború és a mostani helyzet között, ahol Oroszország az áldozat, amit a Nyugat felől rátörő ellenség fenyeget. Miközben a valóságban orosz fegyverekkel orosz katonák robbantották ki a háborút 2014-ben.) ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.