Szerző: KATONA HAJNALKA
2019.08.01.
Először is fontos adatot gyűjteni arról, hogy valóban eltérnek-e a nők és a férfiak közlekedési szokásai. Az OECD jelentése szerint ezek valóban nagyban különböznek. Mivel jellemzően a nőkre hárul a gyerekek és a támogatásra szoruló családtagok ellátása, illetve a háztartás vezetése, ezért ők, a férfiakkal ellentétben, nem csak bemennek reggel a munkába és hazajönnek délután. Sokkal több utat tesznek meg egy nap, de ezek jellemzően rövidebbek.
Ugyanakkor a nők szívesebben használják a tömegközlekedést vagy gyalogolnak, mint a vezetnek vagy motoroznak. Ennek következtében a tömegközlekedést használók nagyobbik része nő. Mégis kevésbé veszik figyelembe az ő igényeiket a szolgáltatás megtervezésénél. Ahogy a Nemi Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) felhívja rá a figyelmet, a Hollandiában használt távolság alapú fizetés igazságosabb lenne, mint a legtöbb országban érvényes utanként fizetés – ez utóbbi ugyanis hátrányos helyzetbe hozza a nőket.
Ezen kívül a tömegközlekedés magánkézbe kerülése is negatívan hathat a nők mobilitására, mivel a piaci verseny miatt ezek a cégek főleg a forgalmas utakra és megállókra fókuszálnak,
ezzel megszüntetve elzártabb településen élő nők közlekedési lehetőségét,
amennyiben nem tudnak kocsiba szállni. Magyarországon ma közel 60 település van, ami el van zárva a világtól, ahol az idősek, akik még ott maradtak, nagyon nehezen férnek hozzá alapvető ellátásokhoz. A közlekedés tervezés feladata lenne, hogy az itt élőket is benne tartsa az ország közlekedési vérkeringésében.
De itt még nem állhatunk meg, nem elég elérhetővé tenni a tömegközlekedést a nők számára ahhoz, hogy szívesen használják is.
Az egyik legfontosabb szempont a számukra, hogy biztonságosan utazhassanak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.