A HATÁRNYITÁS HÁTTERÉRŐL…

HÍRKLIKK
Szerző: KOVÁCS LÁSZLÓ
2019.08.20.

30 évvel ezelőtt, 1989 szeptember 8.-án 14 órakor mint a külügyminisztérium államtitkára bekérettem Gerd Vehrest, az NDK budapesti nagykövetét. Átadtam neki azt a diplomáciai jegyzéket, amely arról szólt, hogy a magyar kormány döntése szerint szeptember 10-én éjfélkor megnyílik a Magyarország és Ausztria közötti határ a hazánkban tartózkodó és hazatérni nem kívánó kelet-német állampolgárok előtt. A határ átlépéséhez nem szükséges, hogy az átlépni kívánók útlevele érvényes legyen Ausztriára valamint az NSZK-ra. A jegyzék azt is tartalmazta, hogy a kormány felfüggesztette az 1969-es államközi megállapodás titkos záradékának alkalmazását, amely szerint Magyarország nem engedi át az NDK állampolgárait olyan országokba, ahová útlevelük nem érvényes és a határátlépést mégis megkísérlő NDK állampolgárokat visszatoloncolja hazájukba.

A nagykövet sajnálkozását fejezte ki, hogy a magyar kormánynak nem volt több türelme, mert éppen aznap kapott értesítést Berlinből, hogy az ottani NSZK képviseletre menekült NDK állampolgárok áttelepülési kérelmét – amennyiben elhagyják a képviselet épületét – az NDK hatóságok kedvezően fogják elbírálni. Szerinte ez a Vogel ügyvéd közvetítésével létrejött megoldás a Magyarországon tartózkodó NDK állampolgárokra is alkalmazható lett volna. Emlékeztettem arra, hogy a magyar kormány a nyár eleje óta szorgalmazta a két német állam közötti megállapodással történő rendezést, de az NDK vezetése ettől elzárkózott. Utaltam arra is, hogy szemben a berlini alig több mint száz menekülttel nálunk több tízezren tartózkodnak és nincs annyi „Vogel ügyvéd” aki ezt képes lenne kezelni. A nagykövet távozása előtt még kötelességszerűen elismételte az NDK vezetésének elmarasztaló véleményét a velük való szolidaritás hiányáról...

ITT OLVASHATÓ