A CSÁSZÁR TÁBORNOKAI

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2019.08.03.

Hát nem is tudom, de valahogy nem bízom korlátlanul egyetlen katonában sem, mondta a császár kedvenc rendőrminiszterének, mire is Fouche megértően bólogatott.
Most, mikor a haderő ilyen komoly átalakításon megy keresztül, mikor a kovás puskákat kanócosra cseréljük és a társzekerekből is modernebb változatot veszünk - rengeteg pénzért, megjegyzem, - nem biztos, hogy ésszerű lenne megengedni, hogy ez a sok ostoba baka belelessen a pénztárcánkba, meg mindenféle hülye szakmai indokkal zavarja a döntéseinket.
Arról nem is szólva, hogy egy ponton túl akár el is szemtelenedhetnek, és részt kérhetnek a csurgalékból, melyet a gondosan kiválasztott cégek csatornáznak hozzánk, ez pedig helytelen lenne, hiszen pénzben nem ismerünk tréfát.
Császárom, mondta halkan Fouche, a végén még a létraiparba is be kellene szállnunk, és az idős kocsisokkal is sok a baj, nem is szólva a kocsik elé fogott lovakról, melyek eléggé nagy hibaszázalékkal tapossák csak halálra a másik kocsiról - alkalmas helyen és időpontban - lepottyanó létrája után bóklászó felesleges bajkeverőt!
Jobb az ilyet tanúk nélkül szervezni, mondá a Császár, - hajdan az abrakszőkítés idején sem tülekedtünk ezren a tál körül, hagytuk, hogy egyedül legyen öngyilkos, aki belekotort az ügyeinkbe...

ITT OLVASHATÓ