ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2019.07.16.
(részlet)
Édesapám, Takaró Mihály, fent élt a hegyben, ahun az Isten is csak csutorázni járt. Amíg fent ült a Nap az égen, az én édesapám vadkosra vadászott a nagy húzott rezedás puskájával, aztán ha lűtt egyet, akkor volt vacsora, ha nem, akkor nem. És hát nem nagyon lűtt vadkost az én édesapám Takaró Mihály, mert nemigen laktak arra vadkosok, csak vadberbécsek, aszt meg nem lűtt az én édesapám. Egyszer arra es ment egy miniszter, oláhféle, motoroskocsival, kérdi az édesapámat, hogy ce faci domnule. Megharagudott az én édesapám, hogy zsidóul szóltak hozzá, nem es beszélt aznap senkivel, még az Istennel sem.
Ceaucescu Miklós, a románok királya, kinevezte édesapámat államtitkárnoknak. Ez az édesapám es Takaró Mihály volt, tulajdonképpen Mihai Tacaru, sőt még Tacarescu es talán, professzorátusa volt neki Bucurestiben. Kérdezi es tőle a Ceausescu Miklós, hogy miért a legbölcsebb nyelv a román kerek e világon, hogy már magától főzi a kávét, bejön rajta Kossuth, Petőfi, persze nem így mondta, mert a Ceaucescu Miklós az román volt, és ott középhullámon a Traiasca tricolorul jött be. Megmondom én királyom - válaszolta édesapám. Azt mondja a német, hogy Regenbogen, a román meg azt mondja Curcubeu, pont nyolc betű, nem tíz, mert logikája van neki, hat betű kevés, tizenkettő sok, pont nyolc. Ezért tanult meg a Washington György románul meg a Bonaparte Napóleon es. Legalábbis ezt mondta az édesapám a Ceaucescu Miklósnak, aki igencsak örvendett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.