Szerző: LÉNÁRD RITA
2019.07.29.
Az onkológián vizsgálatra, kezelésre váró betegek a legsúlyosabb fizikai és lelki megpróbáltatásokat élik át. Ebben a helyzetben végletesen kiszolgáltatottak, rémültek, ezért nem hibáztatni, hanem minden lehetséges eszközzel segíteni kell őket.
Bejárta a sajtót a hír, hogy az Országos Onkológiai Intézetben a betegeknek levegőtlen, zsúfolt helyiségekben, sokszor állva kell órákig várakoznia az orvossal való találkozásra, a kezelésekre. Az Intézet sajtóközleményében ezt cáfolta, illetve azt állította, hogy a betegek fölöslegesen és túl korán érkeznek.
Sajtóközlemény csúsztatásokkal
Gyakorló belgyógyászként nagyon sok rákos beteggel találkozom, hiszen sokszor a vérszegénység, vagy egyéb tünet vizsgálatakor derül ki a daganatos betegség. Mindig megkérem a betegeket, hogy jöjjenek vissza hozzám a kezelések után, mondják el, hogyan alakult a helyzetük. Így tőlük tudom, hogy az Országos Onkológiai Intézetben valóban nagy zsúfoltságban, levegőtlen, szűk folyosókon, sokszor állva kell órákig várakozniuk, ebben pedig nincs okom kételkedni. De azt is elmondják, hogy a személyzet, az orvosok, és nővérek emberfeletti munkát végeznek, és szinte kivétel nélkül hálásak az ottani ellátásért, gyógyításért.
Ezt a helyzetet tehát nem lehet egy ilyen sajtóközleménnyel megoldani.
Ahelyett, hogy külföldi példákat hoznék, inkább álljon itt két rövid rész a jelenleg érvényes Egészségügyi Törvényből:
Az emberi méltósághoz való jog
- Az egészségügyi ellátás során a beteg emberi méltóságát tiszteletben kell tartani.
- A beteget csak méltányolható okból és ideig szabad várakoztatni.
A belső minőségügyi rendszer
Minden egészségügyi szolgáltató biztosítja a belső minőségügyi rendszer működését, amelynek célja:
A belső minőségügyi rendszer
Minden egészségügyi szolgáltató biztosítja a belső minőségügyi rendszer működését, amelynek célja:
- a szolgáltatás során felmerülő hiányosságok időben történő felismerése, a megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtétele és ezek ellenőrzése,
- a betegek jogainak, igényeinek és véleményének figyelembe vétele.
Lelki megpróbáltatások
Nem kell egészségügyi végzettség ahhoz, hogy megértsük, a daganatos betegek fizikai állapota leromlott, amit súlyosbítanak a kezelések mellékhatásai, így minden további megterhelés már elviselhetetlen számukra. Ezekről most nem írok, inkább megosztok néhány tapasztalatot a lelki megpróbáltatásokról.
Ma Magyarországon a rák szó hallatán az emberek még mindig egyből a halálra asszociálnak. Amikor egy beteg ott ül egy orvos előtt és azt hallja, hogy daganatos betegsége van, gyakorlatilag ezt a félelmet éli át. Ezután hirtelen az egészségügyi "futószalagon" találja magát, olyan szavakat, kifejezéseket hall, amiket nem is ért meg teljesen. Egy ismeretlen, félelmetes életszakasz kezdődik, olyan kezelési módokról beszélnek neki, amikről talán már hallott, de sosem tapasztalt.
Ilyenkor gyakorlatilag elveszti a kontrollt a saját élete fölött, napjait, tevékenységeit orvosi protokolloknak kell alárendelnie, ezért elveszettnek, kiszolgáltatottnak érzi magát.
Van, aki elbújik a világ elől és nem beszél róla, van, aki inkább kibeszéli magából. Van, aki megdermedve retteg, van, aki küzd, foggal-körömmel harcol. Van, aki önmagát okolja, van, aki mást hibáztat. De egy szempontból minden beteg egyforma: az orvosával mindenki szeretne beszélni, mindent alaposan átbeszélni...
Lelki megpróbáltatások
Nem kell egészségügyi végzettség ahhoz, hogy megértsük, a daganatos betegek fizikai állapota leromlott, amit súlyosbítanak a kezelések mellékhatásai, így minden további megterhelés már elviselhetetlen számukra. Ezekről most nem írok, inkább megosztok néhány tapasztalatot a lelki megpróbáltatásokról.
Ma Magyarországon a rák szó hallatán az emberek még mindig egyből a halálra asszociálnak. Amikor egy beteg ott ül egy orvos előtt és azt hallja, hogy daganatos betegsége van, gyakorlatilag ezt a félelmet éli át. Ezután hirtelen az egészségügyi "futószalagon" találja magát, olyan szavakat, kifejezéseket hall, amiket nem is ért meg teljesen. Egy ismeretlen, félelmetes életszakasz kezdődik, olyan kezelési módokról beszélnek neki, amikről talán már hallott, de sosem tapasztalt.
Ilyenkor gyakorlatilag elveszti a kontrollt a saját élete fölött, napjait, tevékenységeit orvosi protokolloknak kell alárendelnie, ezért elveszettnek, kiszolgáltatottnak érzi magát.
Van, aki elbújik a világ elől és nem beszél róla, van, aki inkább kibeszéli magából. Van, aki megdermedve retteg, van, aki küzd, foggal-körömmel harcol. Van, aki önmagát okolja, van, aki mást hibáztat. De egy szempontból minden beteg egyforma: az orvosával mindenki szeretne beszélni, mindent alaposan átbeszélni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.