Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2019.07.03.
Ezt írja Bálint György a magyar publicisztika leghíresebb darabjában, amelynek a címe: „Intelmek kezdő felháborodókhoz”. Megjelent a Gondolat c. folyóirat 1936. októberi-novemberi számában.
Az író így folytatja:
„Az elnyomott, kizsákmányolt emberek tömegét a személyes sérelmek rendszeres, koordinált tömege teszi harcossá: a tömegnél a személyes és az általános, a gyakorlati és az elvi oszthatatlanul egy. Az entellektüelnél, akinek gondolkozása és munkája magányos jellegű, más a helyzet. A tömeg személyes sérelme az ő számára elvi sérelmet jelent, és csak ezen keresztül válik személyes élménnyé. A tömeg ügye az ő személyes ügyévé lesz – ha azzá segíti a megfelelő elvi funkció, a felháborodás. [...] Nincs magasrendű felháborodás elmélet nélkül. Tudni kell bizonyos dolgokat: csakis így háborodhattok fel egy hazug ember, egy csúnya szobor, egy pongyola gondolat vagy egy hazug, csúnya és pongyola társadalom ellen.”
Évek, bizony már hosszú évek óta háborog a magyar értelmiség jobbik fele, olykor szinte az egésze a jelenlegi igazságtalan rendszer pusztítása ellen. Ez a háborgás olykor hangos, mostanában néma. Tavaly decemberben a baloldali diákok megmutatták, hogy nemcsak magukért, hanem a munkásokért is föl tudnak háborodni – mozgalmukat aztán jámborul hagyták kisajátítani a szánalmas ellenzéki (polgári) pártok által, s emiatt eljelentéktelenedett, elhallgatott, csaknem megszűnt. A „hivatásos politikusok” kutyakomédiát csináltak belőle.
De hát számtalan elporlott pillanatnyi mozgalom névtelen és láthatatlan sírján taposunk a Feledés nevezetű nagy temetőben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.