Szerző: SIXX
2019.07.11.
Én aránylag későn, 2016 januárjában hallottam először arról, hogy valami baj van a veresegyházi fákkal. Nem mintha barlangban éltem volna, vagy nem érdekelne a környezetvédelem, csak valahogy nem tudatosult bennem, hogy az a pali, aki 2015-ben egy hátizsáknyi hideg élelemmel felmászott egy közel százéves fára, odaláncolta magát, és onnan üvöltött le a fa kivágására érkező napszámosoknak, az ugyanaz a Téglás Zoltán, aki az USA-ban pelikánokat ment, civilben meg mindenféle punkrock- és rockzenekar frontembere.
Három éve épp az állandó zenekarával, az Ignite-tal léptek fel a Barba Negrában, és a koncerteken megszokott pólókat, CD-ket, posztereket áruló pult szélén ott ült egy láthatóan megilletődött, középkorú úr, előtte egy kézzel írt papír.
"Fogadj örökbe fákat Versegyházon!"
– állt rajta. Miért kell örökbe fogadni egy fát, érdeklődtem, és mi lesz, ha mondjuk hármat a nevemre veszek? Egyszer csak megáll egy kamion a ház előtt, hogy hoztuk a csemetéket, hova pakoljuk a kocsányos tölgyet? Nem – nyugtattak meg –, az örökbefogadás jelképes, mint az állatkertben, ahonnan dettó nem lehet hazavinni a gorillát, anyagi jellegű támogatásról szól, az adományokból pedig próbálják megakadályozni, hogy a fákat kivágja a polgármester. Három fát fogadtam örökbe, ha jól emlékszem, ötezer forintot fizettem, és valahol úgy éreztem, mintha effektíve tettem volna valamit a környezetvédelemért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.