SOROSOZTAK

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: ILLE ISTVÁN
2019.07.12.

Jancsi néni Bivalybasznádon hazafelé tartván a kisboltból, ahol a következő nyugdíjig felíratta Marcsival a kockás füzetbe a mindennapi betevőjét – Wifon zacskósleves, 10 deka baromfipárizsi, 15 deka tepertő, három zsemle meg egy liter tej (ma dőzs van, macskák is kapnak belőle) -, a farhátot majd csak nyugdíjkor veszi meg, különben is csak a Coop-ban lehet kapni, ott meg nincs kockás füzet, de takarékosan tudja elkészíteni, elsőbben kifőzi levesnek, azt jól lehet szálas tésztával szaporítani, a foga – már, ami maradt – úgyse bírja a vastagját. A főtt far-hátot azután bepanírozza – liszt, zsemlemorzsa még akad, tojás is a tyúkok alól, egy pár még kapirgál a kert végében, azok amolyan vésztartalék, majd, ha végképp nem lesz mit, hát azokat is késnek ereszti.

Szóval, hazafelé tartván elmereng a bekötőút végén magasodó óriásplakáton: „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!”

Kik ne hagyjuk? Bár csak négy elemit végzett, de annyit tud, hogy ez többes szám. Nem érti: őt meg sem kérdezték, akarja-e hagyni? Akkor mitől többes szám?

Kijafasz az a Soros? És miért pont őt ne hagyjuk nevetni? Miért ne nevethetne, és minek a végén?

Megcsóválja a fejét: ezek se tudják jódolgukban, miket plakátolnak ki! Bezzeg, vezetékes vízre, meg csatornára nem telik, eső után is bokáig járunk a sárban!...

ITT OLVASHATÓ