SÓHAJ

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: Mogorva
2019.07.04.

Nagyjából a Földrajzinév-Bizottság (vagy mi volt a neve) eseténél mutatta meg először úgy igazán A Rendszer, hogy mi a hozzáállása a tudományhoz. Mi a mai napig Ferihegyre indulunk, ha úgy adódik, de az a Bizottság ma már csak egy széljegyzet. A Galaktikus Enciklopédia széljegyzete, nem pedig régészeink tankönyveié, mert a továbbra is itthon élni szándékozó régészeink most már elmennek szépen valamelyik baráti -isztánba, hogy teljes életnagyságban áshassák elő az összes hun-magyar DNS-ű Tyrannosaurus Sittyus páratlan épségben konzerválódott, alapból világhírű magyar maradványait. Ha véletlenül csak egy bevándorló félmajomtörzshöz köthető szuvas bal felső négyest ásnának ki, akkor meg inkább haza se jöjjenek, különben át lesznek képezve holtági ladikossá.

Azt írtam fentebb, hogy A Rendszer, de mindenki tudja, hogy Ez A Rendszer lényegében egyetlen személyt jelent. Tudjuk, hogy a főnököt jelenti, az embert, akinek nem szeretem leírni a nevét, de még a titulusát is inkább csak kisbetűvel, ha éppen nem vele kezdek mondatot. A Rendszer egyetlen személyen alapszik, és alatta vannak a hűséges mamelukok, a sok szürke teherhordó kő a legfelül lévő csúccsal, ahol az alsó sorok persze már rondák, mert oda felcsapja az eső a port, és oda hordja felülről a madárszart is, ráadásul a felületi nyomás is elviselhetetlen, de a legalsó szürke kövek attól boldogok, hogy ők tartják a nagy egészet, a felsőbbek meg attól, hogy messzebbre látszanak. A csúcs meg ugye csúcs, szépen körbenyalva csillog, és uralja a panorámát.

Nagyjából vége van most ennek az országnak egy újabb jó időre. Nem azért, mert egy év alatt bedarálták az MTA-t, hanem azért, mert megmutatták, hogy ezt is meg tudják csinálni, továbbá az aktív lakosság kábé teljes közönye mellett tudják ezt IS megcsinálni. A Rendszer kiépült, üzemel, működik, hasít. Holnap majd másik részeket hasít ki magának mindabból, amit néhányan még közösnek és értéknek gondolunk, holnapután megint máshol sújt le a megosztás csákánya, nyögve omlik darabokká a következő repeszthető réteg, és ha a törmelékből nagyon kidugná a fejét egy-egy dacos zárvány, azt a végletekig ostoba lelkes önkéntesek verik szilánkokra, hogy újabb és újabb szürke egyenköveket sajtolhassanak a legutolsó szemcsékből is abban reménykedve, hogy a meló végén ők maguk lesznek a díszes fedlapok...

ITT OLVASHATÓ