Szerző: RADNÓTI SÁNDOR
2019.07.22.
Aztán az elemek közé, legyél szabad – mondja Prospero Arielnek. Így halt meg Heller Ágnes, az elemek között, szabadon. Beúszott a Balatonba, ahogy minden nyáron tette, hosszú órákig, és nem tért vissza. Nemrég ünnepeltük kilencvenedik születésnapját. Testi és szellemi erejének teljes birtokában volt. Az előbb csak félelmet keltő, majd utóbb bebizonyosodó hír éppen utolsó – még kiadatlan – könyvének olvasása közben ért, amely a két nagy európai műfajról, a tragédiáról és a filozófiáról szól. A halál szomorú, de nem tragikus – írta benne –, mert ha az lenne, minden ember tragikus hős lenne. Így kellene felfognunk Heller Ágnes elmúlását, akinek megadatott a teljes élet, s megalkotta, aminek fogalmával fiatalkorában sokat foglalkozott, a maga értelmes életét.
Arisztotelész megkülönböztette a szerencsés embert a szerencsés természetű embertől – „akiket szerencsésnek nevezünk, azok nem a véletlen folytán azok. Tehát nem is szerencsések ezek, hiszen azok a szerencsések, akiknél a szerencsés véletlen az oka valamennyi javuknak”. József Attila „erényekből épült szerencséről” írt. Ebben az értelemben beszélhettünk Heller Ágnes szerencsejavairól, arról, hogy üstökön tudta ragadni mindig a szerencsét, mindent szerencsésre tudott fordítani maga körül, minden szerencsétlenséget a visszájára fordított, s mindmostanáig dacolt az évekkel is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.